2020. 05. 01., péntek, 14:50
A május elsejét megelőző éjszakán a legények nagy munkában voltak, hogy hajnalra a kiválasztott lány háza előtt ott álljon a feldíszített májusfa. Kaposváron még idén is volt olyan ház, ahol állítottak májusfát.
A somogyi falvakban és a városokban is nagy hagyománya volt a májusfaállításnak.
Ez a szokás még ma is él, de már nem a régi formájában. Csak ritkán látunk fát az eladó lányok ablaka előtt, inkább a kocsmák, eszpresszók és kultúrházak udvarán díszelegnek.
A májusfát a legény a neki tetsző lánynak titokban állítja. A május elseje előtti éjszakán a barátai segítségével ellopnak az erdőből egy szép sudár fenyőt, fiatal jegenyét vagy nyírfát, azt legallyazzák, hogy csak a tetején maradjon lomb. Nem könnyű dolog a májusfát sötétben vállon a faluba hozni, és éjszaka csendben felállítani! A fa kérgét lehúzzák, a tetejére üveg bort, pálinkát vagy sört kötnek, színes szalagokkal díszítik. Előfordult, hogy egy szemrevalóbb lánynak több legény is akart fát állítani. Ezért volt ahol őrizték is a fát, hogy a vetélytárs ki ne döntse, meg ne rongálja. Reggel a falusiak kíváncsian nézegették, hogy melyik lány kapott májusfát, s találgatták vajon ki állította.
Mezőcsokonyán a legény így adta a falu tudtára, hogy kinek udvarol. A lányos szülők azonban nem mindig örültek a májusfaállításnak, mert a kitáncoltatás nagy kiadást jelentett a családnak. A Dráva-menti Lakócsán a bor és a szalagok mellé még egy horvát szőttest is tettek a fára. Elsején délelőtt a legények meglátogatták a májusfás házakat, borral és sörrel kínálták meg őket.
Vésén gyakori volt, hogy a fát a kapufélfához vagy a kútágashoz kötözték. Itt úgy látszik nem titkolóztak, mert „ha a lány elfogadta a májusfát, gyertyát gyújtott az ablakban, és másnap a legény elmehetett hozzájuk.” Belegben olyan eset is megtörtént, hogy a gazda a felállított fát még éjszaka kivágta, mert kicsinynek tartotta: „Az ő lányának csak olyan legény állítson, aki megbirkózik egy 8–10 méteres májusfával is!” Buzsákon is azt mondják, hogy „amekkora a májusfája, akkora a boldogsága.”
Kapolyon a rátarti lánynak gunyfát állítottak bosszúból: tüskés kökényágra rossz tutyit, tollseprűt, csutabuckát tűztek, és azt tették az ablak alá.
A májusfa állítása és annak május végi kitáncolása a régi faluközösség számára ünnep volt, ezért nemcsak az eladó lányoknak, hanem a bíró háza elé és egyéb közintézmények számára is állítottak májusfát. Csánki Somogy vármegye című monográfiája is említi, hogy Juton a bíró háza elé állítottak májusfát, a Gölléhez tartozó pusztákon az intézők háza elé, Marcaliban a katolikus legényegylet elé is tettek.
Ha a lány elfogadta a májusfát, gyertyát gyújtott az ablakban, és másnap a legény elmehetett hozzájuk.
Balatonszentgyörgyön a májusfaállítás a majálishoz is kötődött, mert egy erdei tisztás közepén állították fel. Itt a 24 tagú tűzoltóbanda külön majálist rendezett: „Minden évbe az erdőbe csinyátuk a majálist. Szép körükeritëtt részt alakitottunk ki, ëgyenës placcot. Közepibe állitottuk a májusfát. Azt ugy lëgyalútuk, faggyuva mëgkentük, hogy csusszon, sikos lëgyën... Ëgy kis sört kötöttünk fő. Aszontuk, hogy aki azt lë tudja vënni, legény lëssz.”
Amikor a májusfaállítás közintézmények számára történt, a fát ingyen kapták a község erdejéből. Szennában 8-10 legény ló nélkül két keréken (a kocsi elején) szokta hazahúzni. Hátul egy karón két erős legény tartotta felváltva. Itt is feldíszítették pántlikával, egy üveg bort, sört egy-egy pezsgőt is kötöttek a csúcsára. Május elsején a fa környékén majálist rendeztek futóversennyel. Erről Fekete László a szennai monográfiában a következőket írja: „A bíró megvett 100 szál szivart. A hagyományos futóverseny alkalmával a legjobb futó förfi ('férfi') kapta.” A szennai májusfát a hónap utolsó napján kivették, eladták létrának, s az árát a fiatalság eltáncolta.
Lengyeltóti és környékének német telepesei május elsején a templom elé állítanak egy hatalmas májusfát, amely pünkösdhétfőig marad ott, és innen indul el a pünkösdi díszmenet.
Büssüben május első napjának reggelén a gyerekek az először zöldellő bodzaágakkal díszítették a kerítéseket, az ablakokba, az ajtóba, a tyúkól, disznóól ajtajába is tettek. A tetőt fedő zsúpba is tűztek egy-egy ágat, hogy szerencsét hozzon.
A Kapos mentén (Nagyberki környékén) is szokás volt május első napján a kerítéseket, házakat zöld gallyal díszíteni. Virágokat és zöld ágacskákat kötöttek az ökrök szarvára és a lovak kantárjára is.
Az 1950-es évektől a somogyi falvakban is állami és társadalmi ünneppé vált május elseje. Zenés ébresztővel kezdődött, délelőtt kötelező volt a felvonulás, délután majálist rendeztek. A 80-as évek végétől a felvonulás elmaradt, s visszatértek a régi majálisok rendezéséhez. Jó idő esetén kimennek egy szép erdei tisztásra, sportjátékok, kultúrműsorok, evés-ivás, esetleg tánc szerepel a programban.
Egyes vidékeken, pl. Kapolyon a május elsejére virradó éjszakát a legények különféle tréfákra használták fel. Az éj sötétjében leszerelték és összecserélték a kiskapukat, levették a kocsikerekeket, s kihordták a Bika-rétre, sőt a gémeskútba is bedobálták.
A május elseji időjárásból jósolni is szoktak: ha meleg van, bő termés lesz, ám ha hűvös és esős az idő, gyönge aratás várható. Május 1-jén van Fülöp- és Jakab-napja, az időjárási rigmus szerint „hogyha száraz Fülöp, Jakab, | minden ember vígan arat.” A buzsáki rigmus szerint: Jakab napja porzik, / Péter napján a zsák megtelik.