2020. 02. 17., hétfő, 16:10
Csokonai, Kodály, Bartók és Vikár Béla is gyűjtött népdalokat, népzenei anyagokat Somogyban. Így született meg például a Karádi nóták is. Seemayer Vilmos nevéhez fűződik Röpülj, páva dallam felfedezése, melyet 1935-ben jegyzett fel a Somogy megyei Surdon.
A somogyi népzenegyűjtésnek és népzenei kiadványok megjelentetésének szép hagyományai vannak. Ehhez a tájhoz kapcsolódik Pálóczi Horváth Ádám Ó és Új, mintegy Ötödfélszáz énekek, ki magam csinálmányja, ki másé című 1813-ban összeállított kéziratos dalgyűjteménye. A Szántódpusztán és Nagybajomban gazdálkodó és írogató költő 250 éve született, korának elismert literátora; barátságban volt Kazinczyval, a keszthelyi Helikon poétáival, ő biztatta Csokonait is a régibb és újabb „népbeli dalok” gyűjtésére. „Csokonai 1797-ben már háromszáz, egy évvel később pedig négyszázötven „mindenes nótát” számol dalgyűjteményében, melynek sajnos nyoma veszett”. Bár Horváth Ádám kiváló gyűjteménye csak 1953-ban jelent meg nyomtatásban, kéziratban, egyes részleteiben sokan ismerték, a 20. század elején több tudományos cikk foglalkozik vele.
A somogyi és a magyarországi folklórkutatás nagy tudósa, Vikár Béla a Kaposvárhoz közeli Hetesen született, református lelkészi családban. Európában ő alkalmazta először a fonográfos népdalgyűjtést, szülőfalujában 1895-ben készített hangfelvételeket. Nekünk még sikerült élménybeszámolót készítenünk egykori adatközlőjével, Pöttendi Lidi nénivel, akit Vikár az iskolás gyerekek közül énekeltetett meg. Az ÚMNGY VI. köteteként 1905-ben jelent meg Somogy megye népköltése című munkája, ebben népdal- és balladaszövegeket, népmeséket közöl, és a függelékben néhány dallamkottát is. További somogyi gyűjtéseit (96 dallam 11 településről) a későbbi népzenekutatók jegyezték le.
Bartók Béla 1906-ban 2 somogyi faluban gyűjtött, és a későbbiekben tevékenyen részt vett más Somogyban tevékenykedő gyűjtők anyagának lejegyzésében (pl. Vikár, Seemayer, Balla Péter gyűjtéseit gondozta).
Kodály Zoltán 1922 és 1938 között 224 dallamot gyűjtött 11 faluban. Ebből kiemelkedik a karádi gyűjtés: Dávid Gyula talált rá az itteni gazdag népköltészeti anyagra, aki a Zeneakadémián Kodály tanítványa volt. 1933 nyarán a Mester is leutazott pár napra Karádra, majd a következő év tavaszán is. 1934-ben a község fennállásának nyolcszáz éves jubileumára a helyiek kérésére a gyűjtött dalokból komponálta meg a Karádi nóták című férfikarra írt dalcsokrát.
1952 és 56 között Kodály Vikár Lászlót küldte le újból Karádra, hogy nézze meg ismerik-e a 30-as években gyűjtött dalokat, hogyan változott a település dalkincse. Ekkor Vikár László 1200 dallamot jegyzett le, ebből válogatta ki a Röpülj, madár, röpülj… 160 karádi népdal című kötet anyagát, amely 2000-ben jelent meg Karád Község Önkormányzata kiadásában.
A két világháború közötti időszak népzenekutatói közül a legtöbb dalt, folklóradatot, népszokást Seemayer Vilmos gyűjtötte, 330 dallamot 31 településen. Hozzá fűződik a Röpülj, páva dallam felfedezése, melyet 1935-ben jegyzett fel a Somogy megyei Surdon. Ezt a dallamot Bartók írta le, aztán Kodály Zoltán dolgozta fel híres zenekari művében.
A második világháború után napjainkig a népzenegyűjtés egyik irányítója a kaposvári születésű Olsvai Imre, ő írta a somogyi népzenéről az első tudományos összefoglalást Együd Árpád: Somogyi népköltészet című könyvének mellékleteként, aztán a Somogy megye népművészete című kötet Népzenei hagyományok című fejezetében is. A Magyar Népzene Tára köteteinek szerkesztőjeként a legtekintélyesebb népzenekutatónknak tekinthetjük.
Igen jelentős népköltészeti gyűjtőmunkát végzett Somogyban Együd Árpád muzeológus, aki amatőrként kapcsolódott be ebbe a munkába, nem volt zenei képzettsége. Az 1975-ben megjelentetett Somogyi népköltészet című gyűjteménye voltaképpen szöveggyűjtemény dallamközlés nélkül. (Ehhez kapcsolódik az előbb említett Olsvai tanulmány.) Dallamot is közöl a „Kaposváron megverték a rézdobot. 100 somogyi népdal című, 1975-ben kiadott könyve. Nagyon szorgalmas gyűjtő volt, sajnos, korai halála miatt nem tudta rendezni anyagát, hagyatékát a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága gondozza, gyűjtése – igen dicséretes módon – a múzeum honlapján Interneten is tanulmányozható.
Az 1960-as évek vége, a 70-es évek eleje az amatőr népzenegyűjtés virágkora volt. Akkoriban folyt nagy sikerrel a Magyar Televízióban a Röpülj, páva-vetélkedő, melyhez itt Somogyban tematikus népzenegyűjtést szerveztünk. Ez a munka a honismereti mozgalom része volt, sokan kapcsolódtak bele, a szakmai tanácsadást, a gyűjtés koordinálását feleségemmel, Péter Máriával közösen végeztük. A gyűjtött anyagot a népdalkörök felhasználták műsoraikban. Tudományos feldolgozásukra csak később, 30-40 év multával kerülhetett sor.
Egyes gyűjtők a 80-as, 90-es években kiadták gyűjteményüket, megemlítem Tengerdi Győző: Balatoni nádas berek. Buzsák község dalai című könyvét és Várkonyi Imre szennai és büssüi népdalgyűjteményét. Ezek egyszerű daloskönyvek, a dallamokhoz és a szövegekhez nem kapcsolnak magyarázó jegyzeteket, összehasonlító bibliográfiai adatokat.
