2020. 01. 25., szombat, 10:00
Kaposvár sorsa több mint három évszázadon át kapcsolódott az Esterházy családéhoz, ráadásul igen lényeges, a település fejlődését alapvetően meghatározó pontokon.
A kaposvári vár és a hozzá tartozó uradalom névleg még a török hódítás után is a Szerdahelyi Dersfy család kezében volt. A család férfiági kihalása után a birtokokat Dersfy Orsolya örökölte, aki 1612-ben férjhez ment a feltörekvő fiatal nemeshez, Esterházy Miklóshoz (1583–1645). Kaposvár vára és környéke ezzel a házassággal került az Esterházy család tulajdonába, aminek a terület török alóli felszabadulásakor lett nagy jelentősége.
A török, majd a Habsburg-birodalom peremén elhelyezkedő, kicsiny Kaposvár ezzel részévé vált egy igen számottevő gazdasági rendszernek, hiszen az Esterházyak Magyarország legnagyobb birtokkal rendelkező arisztokratái közé tartoztak.Az új földesúrnak természetesen alapvető érdeke fűződött ahhoz, hogy a Kapos menti helység ismét benépesüljön, ezért telepítési szerződést kötött a Rákóczi-szabadságharc után lassan visszaszivárgó lakosokkal.
A letelepülési engedélyt a vagyonszerző Esterházy Miklós fia, herceg Esterházy Pál nádor (1635–1713) 1712. december 1-jén bocsátotta ki Kismartonban. Joggal tekinthetjük ezt a dátumot a modern Kaposvár születésnapjának, hiszen a város élete – a közigazgatási és hatalmi változásoktól függetlenül – azóta folyamatos.
Az Esterházy család a 18. században döntő szerepet játszott a város fejlődésében (úrbér-rendezés, a vásárjog kieszközlése, a lakosság folyamatos betelepülése, a megyeszékhelyi rang megszerzése).
| Esterházy Pál |
1681. június 13. – 1713. március 26. |
A család támogatásának meghatározó jelentősége volt abban is, hogy a város gimnáziumot kapott a 19. század elején.
Az is igaz ugyanakkor, hogy a kaposváriak (főként a városhatár szűkössége miatt) időről időre szembekerültek az Esterházy-uradalom tisztviselőivel. Az önkormányzati elv szélesítésére és főleg gyakorlati alkalmazására irányuló törekvéseik is kikerülhetetlenül ütköztek mind a vármegye, mind az uradalom érdekeivel. A városnak az Esterházyakkal való többrétegű kapcsolata folyamatosan, több lépésben szűnt meg a 19–20. század folyamán. Az első nagy lépés az 1848-as jobbágyfelszabadítás volt, aztán az úrbéri per következett, amely az 1860-as évek elején zárult. (1861 márciusában a kaposvári Esterházy-uradalom úrbéri örök szerződést kötött volt jobbágyaival, amelynek értelmében a polgároké lett a város határának 81%-a.) Bár ezután az Esterházyak már nem voltak a város „földesurai”, még sok belsőséget birtokoltak, és néhány feudális eredetű jogot is. Ezeket részben a 19. század végén vásárolta meg a város Németh István polgármester révén (Meggyes-telek, vásártartási jog), részben dr. Vétek György polgármester hivatali idejében intéződtek el a velük kapcsolatos kérdések.
Ez utóbbi rendezés egyházi jellegű jogokat érintett: 1928-ban több száz éves, a feudalizmus korá-ban gyökeredző gyakorlatnak vetett véget az a megállapodás, amelyet Kaposvár városának és római katolikus egyházközségének küldöttsége kötött az Esterházy hercegi birtok képviselőivel a kaposvári kegyúri terhek megváltásáról. A plébánia felett ezzel megszűnt az Esterházyak kegyurasága, s már csak a veszprémi püspöktől függött a plébános kinevezése. Ezzel gyakorlatilag függetlenekké váltunk az Esterházyaktól.
