2019. 12. 22., vasárnap, 10:30
Somogyjádon a környékbeli legények, gyerekek kilesték, hogy hol vágtak disznót, egy nyársat készítettek, vacsora idején a gazda ajtajához dobták. A disznótor estéjén kerül sor a nyársdugásra, nyárstűzésre, esetleg maskarások látogatására is.
Somogyjádon a környékbeli legények, gyerekek kilesték, hogy hol vágtak disznót, egy nyársat készítettek (általában kökény- vagy akácfaágból), vacsora idején a gazda ajtajához dobták. A nyársvers kóstolót kért a „messziről jött vándorok számára”. Ha nem adták, még egy nyársat dobtak az ajtónak, ezen már durvább, csúfolóbb rigmusok voltak. A nyársat disznóölési finomságokkal pakolták meg, a hurkán, kolbászon kívül egy zacskóba töpörtyűt, kenyeret, nagy fej vöröshagymát, savanyú uborkát is tettek rá. A nyársdugók észrevétlenül vitték el az ajtó elé kitett nyársat. Ha a gazdának sikerült meglesni a nyársdugókat, „megfogták a legényeket, és bevitték vacsorázni házukba.” A disznótoros vacsorán koma, szomszéd, jó barát, rokon ott ült az asztal körül, beszélgettek sokszor este 10–11 óráig.
Büssüben a nyárs kb. 1 méter hosszú faág volt, ügyeltek rá, hogy sok elágazása legyen. Az ágakat 20 cm-re megcsonkították és kihegyezték. Két-három suttyó legény társult a nyársdugáshoz. Vacsora idején a házhoz lopództak, és a konyhaajtóhoz dobták a nyársat. Fontos volt, hogy nagyot koppanjon, és a háziak észrevegyék. A levél itt is a szokásos disznóölési rigmusokkal kezdődött:
Ugy hallottuk, disznót őtek,
Hurkát, kóbászt jót tőtöttek.
Disznóölő valagán
Nyiljon ki a tulipán.
Ki a kását keverte,
Vékonyfosás elérgye...
Ezután következtek a disznóölő gazdánál, a böllérnél vagy a segítők családjában történt humoros események felsorolása, többnyire a falu legjobb rigmusfaragóját kérték meg ennek a megverselésére. Ezen nagyot derülnek, hiszen a szereplők itt vannak a disznótor résztvevői között. A nyársat sült hússal, kolbásszal, hurkával, savanyúsággal és hájas pogácsával tűzdelték meg, majd kitették az ajtó elé vagy a pitarba, lehetőleg egy magasabb helyre, hogy a kutyák el ne érjék. A nyársdugók figyelték ezt, és mikor nem látta senki őket, észrevétlenül elvitték a nyársat, és egy titkos helyen a rátett élelmet közösen elfogyasztották.
A század elején még maskurások (legények öltöztek be) is jártak a disznótorokba, ott bolondoztak, táncoltak, ijesztgették a lányokat, asszonyokat. Egy kosarat vittek magukkal, a háziak ebbe tették a kóstolót. Tamás József is beszámol a disznótor maskarás látogatóiról: „Másik szokás: a disznóöléses bál, tor alkalmával „szörtyögni”. A gyermekek, de nem ritkán a felnőttek álruhába felöltözve beállítanak a disznótoros vacsorához, ahol egy szót sem szólnak, csak „szörtyögnek”, azaz szaglásznak, mintha azt akarnák mondani, de finom illat van itt; néma játékkal ennivalót kérnek, amit rendesen egy darab hús vagy hurka alakjában szoktak kapni, azzal nagy boldogan eltávoznak.”
Kötcsén az iskolás gyerekek kezdték, a legények folytatták a nyárstűzés szokását. Reggel iskolába menet megfigyelték, kinél vágtak disznót, a közel lakó pajtások megbeszélték, hová viszik a nyársat. Általában akácsuhángból, 10–12 oldalágas nyársat készítettek, melyre nyárslevelet tűztek. Besötétedés után, a disznótor idején ezt a nyársat észrevétlenül az ajtóba helyezték, majd erőteljesen megzörgették az ajtót vagy az ablakot. A gazda kijött a zajra, bevitte a nyársat, és felolvasták a levélen lévő verset. Voltak, akik szerették volna elfogni a nyársdugókat, de ez legtöbbször nem sikerült. Akit elfogtak, azt bevitték a disznótorba, és bekormozták. Néhány ismertebb rigmus a nyárslevelekből:
Úgy hallottuk disznót öltek / Mégis macskafülét főztek...
Jó estét kívánunk, megjöttek a nyárstűző betyárok...
Részlet egy hosszabb kötcsei nyárslevélből:
Tegyenek nyársunkra hurkát, kolbászt, kenyeret,
És ha van más egyebet.
Tehetnek a nyársra tüdőt, szívet, máját,
Csak egyet ne tegyenek: a segge karimáját,
A Presszer Jánosnak a csemegefalatját,
Az megette azt is, szodén, mohón rágta,
Azután jött rá, hogy a segge karimája.
Kívánjuk, hogy a házigazda a jövőben hatszor ekkora disznót vágjon...
Akkora legyen a disznó sonkája,
Mint a tízakós hordó fenékdongája.
Akkora legyen a katakönyöke,
Hogy a falu legrosszabb gebéje húzza föl a kéménybe.
Kívánunk, hogy töltsenek annyi hurkát,
Hogy egyik végét a pesti kutyák, másikat a nyárstűzők húzzák.
Kolbászt annyit töltsenek,
Hogy az utcában a kerítések kolbászból legyenek...
Ha akadt olyan ház, ahol nem adtak a gyerekeknek kóstolót a nyársukra, ott a nyárstűzők valamilyen ötlettel megtréfálták a disznótorosokat. Mivel az egyik helyen csak csontokat kötöztek a nyársra, a nyárstűzők ezeket a csontokat felkötözték a harangláb kötelére. Hamarosan megjelentek a kutyák, a disznótoros vacsora nyugalmát harangkongatás zavarta meg.
A legények nyárstűzése már nem ilyen titokban történt, hanem általában megbeszélték, hogy a vacsora idején bezörgetnek. A lányos házakhoz bedobták a nyársat, de a házbeliek a kóstolót már egy tányérban kitették az ablakba, és egy üveg bort is adtak. A legénybarátok pedig meghívták egymást a saját disznótorukra. Többnyire az istállóba vagy a kamrába mentek, a pajtásuk ide hozta ki nekik a pecsenyét, hurkát, kolbászt, kenyeret és a bort. Néha éjfélig is elbeszélgettek ilyenkor.
Disznóöléskor szokás volt Kötcsén a kisgyerekek megtréfálása is. Elküldték a szomszédba gömböcnyársért. A felnőttek ilyenkor benyúltak a kályhába, hogy megkeressék a gömböcnyársat, aztán megsimogatták a gyerek arcát a kormos kezükkel. Azzal küldték vissza, hogy nem találják, amit kért. Otthon tükröt tartottak eléje, és mondták: Te vagy a göbböcnyárs!