2019. 08. 02., péntek, 16:40
Szvetnyik Kata szeretne felnőni. Mi nézők pedig azt szeretnénk, ha örökre megőrizné játékos, kíváncsi, mindenre nyitott énjét. A kettő persze nem zárja ki egymást, így kíváncsian várjuk az átalakulást.
E heti beszélgető partnerünk: Szvetnyik Kata színésznő, a Csiky „Év színésznője” díjazottja.
Miért akarsz változni?
Úgy érzem lassan lezárul egy korszak az életemben, elkezdenek más dolgok érdekelni a magánéletben, és abban is, hogy miként kezeljem önmagam, hogyan éljem a mindennapokat. Korlátokat szabok magamnak, felelősebb életet élek, igyekszem egészségesen étkezni, sportolni.
A színpad azonban örök szerelem, amely sok sikert ad, az utolsó évad különösen izgalmas és eredményes volt számodra. Miként emlékszel vissza rá?
Nagyon korán kezdődött munka, az évadkezdéstől az évad végéig folyamatosan dolgoztam. Változatos évadom volt, sokféle műfajban kipróbálhattam és megmutathattam magam. A végén pedig a közönségdíj nagyon jó lezárása volt az egésznek.
Ebből a sokféle műfajból és szerepből mi áll a legközelebb hozzád, miben érzed magad a legjobban?
Nagyon sokféle utat bejártam ebben az évadban. Mindig a kihívást keresem egy szereppel kapcsolatban, így nem is tudnék kiemelni egyetlen szerepet sem. Nagyon vágyom viszont már egy igazán nehéz feladatra, olyanra, ami rettenetesen megdolgoztat.
A színpadon nézők mindig egy munkafolyamat végét, a már kész elődadást látják. Előtte azonban mindig ott van egy hosszú próbafolyamat. Szereted az utat, amely elvezet a premierig?
Ha jó a közösség, akkor a próba egy örömteli játék. Nyilván nagyon sok munka is, melyben vannak nehézségek, mélypontok. Ebben az évadban sok olyan bemutató volt, ahol élvezet volt a próba.
A hosszú, munkás évad után rád férne egy kis pihenés. Sikerül ez a nyáron?
Igen, bár voltak és lesznek is még kisebb munkáim. Nyár elején Nyíregyházán játszottunk, majd koncerteztünk egy fesztiválon a színész-zenekarral, később pedig Balatonfüreden mutatjuk be a következő évad első darabját, az Ügyes kis hazugságokat.
A színházon kívül sok minden mással is foglalkozol, például a színész-zenekarral. Kikből alakult ez a formáció?
A Csikyben sok ember van, aki szeret zenélni, és nagyon kellett már a társulatnak egy zenekar, ahol mindenki kiadhatja magából, ami benne van. Imádok zenélni, segít ellazulni és feltöltődni.
Mostanában elkezdtem dalszövegeket írni, az egyik számom már be is került a koncert repertoárba.
Honnan jött az ötlet a dalszövegíráshoz, milyen jellegű dalokat írsz?
Sokat utazom, és amikor ülök egy telekocsiban, vagy vonaton, de akár egy üres este otthon, akkor sokszor fogalmazódnak meg bennem dalszövegek. Leginkább öngyógyító szándékkal, nekem ugyanis szükségem van arra, hogy kifejezzem, ami bennem van. Ezért jött a festés, majd a zene volt az, ami megmozgatott.
Ezek a „pótcselekvések” azért vannak, mert a színpadon nem mindig tudod kiadni magadból azt a sokféle érzést, gondolatot, ami benned van?
A színpad nagyon kötött. Egy csapatban adott szöveget kell elmondanunk a rendező instrukciói alapján. Nekem időnként ennél egy kicsit nagyobb szabadságra van szükségem. Engem nagyon sok minden érdekel, és ez nem mindig találkozik azzal, amit éppen csinálok.
A képeidről mit lehet tudni?
Már régen volt kiállításom, most viszont érzem magamban az erőt és vágyok rá, hogy belekezdjek egy új tárlatba. Ehhez azonban nagyon sok idő kell: kipakolni, leülni, lenyugodni. Egy olyan évadban, mint amit a hátam mögött hagytam, erre egyáltalán nem volt időm. Most örülök, hogy itt a nyár, és egy kicsit tudok ezzel is foglalkozni.
Milyen stílusban festesz?
Eddig javarészt önarcképeket készítettem, de az íróasztalom tele van olyan vázlatokkal, melyek más irányba mutatnak. A stílust, amelyben festek nem tudom meghatározni, számomra ez csupán az önkifejezés egy formája.
Nagyon vibráló, színes személyiség vagy. Mi az, ami le tud csendesíteni, van –e ilyen egyáltalán?
A művészet meg tud nyugtatni, és azért nem vagyok olyan pörgős, mint ahogy a színpadon gyakran látszik. Otthon gyakran szeretek csöndben, egyedül lenni.
Mikor legutóbb a Rádió Most-ban jártál egy kutyának kölcsönözted a hangod, hogy felhívd a figyelmet a menhelyen élő kutyák örökbefogadásra. Mennyire fontos neked a kreatív, a segítő tevékenység?
Igyekszem segíteni, a jó ügyeket, például a környezetvédelmet, a szelektív hulladékgyűjtést felkarolni. Tudom, hogy a színpadon kívül is van élet és próbálok abban minél intenzívebben részt venni.