2018. 12. 04., kedd, 09:30
Borbála napján tilos mosni, párolni, ruhát szárítani, mert a boszorkányok ezzel rontanak. Tilos az asszonyoknak szomszédolni, mert a néphit szerint az elviszi a jószág szerencséjét, de magának is kárt okoz, mert a kezével majd nem tud jól fogni.
Szent Borbála (Barbara) a bányászok, a tüzérek védőszentje, kultusza elsősorban bányavidékeken jelentős. Somogyban elsősorban a délszláv eredetű községekben számít jeles napnak, itt a Luca-naphoz hasonló szokások és hiedelmek élnek.
Eperjessy Ernő a somogyi, főként pedig a Dráva menti délszláv községekben alapos feltárást végzett, és egy nagyobb tanulmányban mutatta be a Borbála-napi hiedelmeket és szokásokat. Ezen a vidéken Borbála a Lucához hasonlóan egy démonikus hiedelemalak, „magas asszony, fehér ruhában, nincs feje”. Napján számos tilalmat be kell tartani, Berzencén, Gyékényesen, Zákányban, Őrtiloson tilos fonni, Bélaváron tilos söpörni, mert a gazdaasszony elsöpörné a szerencséjét. A nőknek tilos elmenni hazulról, a szomszédoló nőt megfenyegetik: „Gyere csak, lënyirom a hajadat!” (Berzence, Bélavár).
Táskán a múlt század végén megvertek egy lányt, mert Borbálakor átment a szomszédba ollót kérni. Almamelléken a szomszédba tévedő nőt söprűvel, sütőlapáttal űzték el. A szomszédoló nő – a néphit szerint – elviszi a jószág szerencséjét, de magának is kárt okoz, mert a kezével majd nem tud jól fogni. Zákányban úgy tudják, hogy ahová Borbálakor egy nő megy látogatóba, ott majd nem kotyolnak el a tyúkok. Borbála napján tilos mosni, párolni, ruhát szárítani, mert a boszorkányok ezzel rontanak (Bélavár).
Tilos ajándékozni, bármit kölcsön adni, mert ezzel elviszi az egész évi szerencsét (Surd, Őrtilos, Zákány, Gyékényes, Berzence). A niklaiak sem adnak ki pénzt Borbálakor. Varrástilalom van (mert bevarrnák a tyúkok tojókáját) Buzsákon, Somogyváron, Somogyszentpálon. Ez utóbbi helyen gánicát főztek a tyúkoknak, hogy jobban tojjanak. A szentpáli horvátok másnap, Szent Száva napján sem fontak, mivel ez akkor is szerencsétlenséget okozott volna.
A Borbála-nap javasolt és gyakorolt tevékenységei a következők voltak: a férfiak szomszédoltak, őket le kellett ültetni, hogy majd a kotlós is nyugodtan üljön. A tyúkokkal különféle mágikus cselekményeket végeztek: forgácsot szórtak közéjük, melyet a szomszéd favágíttójáról loptak, meghajszolták a tyúkokat stb.
Bizén, Mesztegnyőn Borbálakor a gazdaasszony megköszöntötte a tyúkokat: „Jó rëggelt adjon isten, kedves tiktyaim! Egy része kotyullon, a másik pedig kodákullon, a harmadik mëg tojjon!”
A délszláv községekben régi szokás volt a fiúk Borbála-napi kotyolása. Buzsákon András-nap kezdték el a kotyolást, aztán még Borbála- és Luca-nap is kotyoltak.
Eperjessy az énekes köszöntések (kotyolások) hét típusát mutatja be, ezek régen kizárólag horvát nyelvűek voltak, később kétnyelvűekké váltak, majd a horvát borbálázás és a magyar lucázás szokása, szövege összevegyült, magyar nyelvűvé lett. További keveredést jelentett a regöléssel és a farsangköszöntőkkel való összeházasodásuk. A Borbála-napi kotyolásról a Dráva mentén kívül Taranyból és Háromfáról is van adatunk, ezek elmagyarosodott szlovén-vend és horvát telepes községek.
Borbálakor a sok dologtilalom miatt az asszonyok csak szétszedő, bontó jellegű munkát végeztek (pl. tollfosztás, babfejtés stb.). Barcson már ezen a nap búzát vetnek egy kistányérba, és ezt karácsonyig kicsíráztatják, akkor majd a karácsonyfa alá kerül.
Somogy több községében szokásban van a Borbála-ág hajtatása (Buzsák, Kapoly), ez az andrásoló, férjjövendelő módszerek közé tartozik. Az eladó lányok ún. Borbála-ágat tesznek egy pohár vízbe, és ha ez a barack vagy cseresznyefa ágacska karácsonyig kivirágzik, hamarosan férjhez mennek.
Somogyvámoson kilencféle gyümölcsfaágat tesznek vízbe, mindegyikre egy cédulácskára írt férfi nevet aggatnak. Karácsony napjáig minden roráté (hajnali mise) után megöntözik, s amelyik ág legelőször kihajt, az arra írt név viselője lesz a kérő. Az ügyesebb lányok úgy „intézték” a kivirágoztatást, hogy a számukra kedves legény ágacskája hajtson ki legelőbb. Buzsákon a Borbála-ág kihajtott rügyeinek számából a jövő évi termés gazdagságára, illetve szegénységére következtetnek.
Pintér Pálné feljegyezte a kapolyi lusta asszony praktikáját: Aki nem tartott gunarat, Borbálakor kizavarta a lúdjait, mondván: „Röpülj, ludam, messzire, szerezz zsibát tizet!”