2018. 11. 30., péntek, 10:27
Szinte mindegyik somogyi faluban, városban ismernek valamilyen „andrásoló” szokást. A nagylányok egész nap csak három szem búzát ettek, három csepp vizet ittak, s hitük szerint ők is megálmodták férjüket.
A téli ünnepkör a legtöbb helyen András apostol és vértanú november 30-i „égi születésnapjával” kezdődik. András eredeti jelentése: férfi, férfias, ez az eladó lányok számára az egyik legfontosabb férjjósló alkalom.
Azt tartották, hogy leendő férjük éjjel majd megjelenik álmukban. Ezen a napon a mezőcsokonyai katolikusok böjtöt tartottak, a nagylányok egész nap csak három szem búzát ettek, három csepp vizet ittak, s hitük szerint ők is megálmodták férjüket. Lábodon is böjtöltek a lányok, sőt éjszakára az asztal alá feküdtek. Tettek melléjük egy tükröt is, úgy hitték, hogy éjjel majd megálmodják, ki lesz a férjük. Ha ágyban feküdtek, akkor éjszakára gatyát tettek a fejük alá. Elalvás előtt a párnát kilencszer kellett megfordítani. A vörsi lányok is böjtölnek, és lefekvés előtt férfiinget tesznek a párnájuk alá, hitük szerint: „Aki bőtül András naptyán, vőlegént lát éccakáján.”
„Ha a köténbe buzamag hull, gazdag, ha rozsmag, szëgény lësz a párgyuk. Ha mëg pondró hull a rozsszalmábu, jövőre mëgesik.”.
Ők még további férjet jövendölő praktikát is tudnak (ezek többsége Somogy-szerte ismeretes): András nap „jó bele köll rugnyi az óba, ahányat röffent a disznó, annyi év múlva mënnek férhő.” Még a zsúptetős házak idejéből ered az András-napi ereszrázás szokása: A kíváncsi lány megrázta az ereszt, alátartotta a kötényét, és figyelte, hogy mi hullik bele. „Ha a köténbe buzamag hull, gazdag, ha rozsmag, szëgény lësz a párgyuk. Ha mëg pondró hull a rozsszalmábu, jövőre mëgesik.”.
Az andrásoló babonás szokások közül Somogyban a böjtölés a legáltalánosabb, a lányok Somogyudvarhelyen, Somogysámsonban, Mezőcsokonyán, Lengyeltótiban stb. reggel, délben, este egy-egy szem búzát, és egy-egy csepp vizet vettek csak magukhoz. Berzencén 3-szor 3 szem búzát ettek, és itt nem álmukban tudták meg jövendőbelijük nevét, hanem reggel derült ez ki, mert amilyen férfinevet hallottak először, olyan nevűt vártak kérőnek. A leendő férj neve abból is kiderült, hogy András-nap reggelén melyik irányból hallja az első kutyaugatást. Somogysámsonban vöröshagymaszeleteket sóztak be, és férfinevet adtak neki: a legkorábban levet eresztő hagyma nevét várták vőlegénynek.
Több somogyi községben, pl. Buzsákon, Somogyjádon is szokásban volt a gombócfőzés. Páratlan számú gombócot készítettek, mindegyikbe egy kis cédulán fiúnevet helyeztek: amelyik gombócot először földobta a forró víz, azt kikapták, és a benne levő név tulajdonosától remélték a leánykérést.
Van ahol sokágú andráscsillagot készítenek, a csúcsokba itt is egy-egy fiúnév kerül. Este lefekvés előtt elkezdik letépdesni a csúcsokat, és az utolsó csillagban lévő név tulajdonosát gondolják férjjelöltnek. Felsőmocsoládon nem tépdestek, hanem lefekvés előtt a párnát 77-szer megforgatták. „A forgatás alatt tilos volt hangot adni vagy hallatni, különben meg kellett ismételni a forgatást. Majd a csillag egyik ágát behajtották, de csak másnap reggel nézték meg, hogy milyen név szerepel alatta. Ilyen nevű lesz a férje.” Cserénfa községben a jóslást végző lány egy idősebb nőrokon segítségével egy kört 13 cikkre osztott, és 12 részbe egy-egy férfinevet írt. Ezt a papírt lefekvéskor a párnája alá tette, és felhúzta a vekkert éjfélre. Amikor csörgött az óra, félálomban egy körcikket behajtott, és megnézés nélkül visszatette a párnája alá. „Azt tartották, hogy amilyen név van a betűrt körcikken, olyan nevű lesz a férje. Ha az üres szeletet hajtotta be, abban az évben nem megy férjhez.”
A horvát eredetű Buzsákon András-nap már elkezdődtek a baromfiak termékenységét elősegítő mágikus célú szokások. A háziasszony napkelte előtt összesöpörte a forgácsot a favágítón, és kukoricával keverve a tyúkok elé hintette, és háromszor ismételve ezt mondta: Pipi-pi, kotyuljatok, tojjatok. Szokás volt a tyúkólak felsározása is, hogy jobban tojjanak és elég kotlós is legyen. A Buzsák környéki délszláv eredetű községekben már Szent Andráskor megkezdték a kotyolást, ezen a tájon háromszor kotyoltak: András-nap, Lucakor és karácsony este.
Ha András fagyos, | karácsony totyakos.
A gazdálkodással és az időjárással kapcsolatban András-naphoz kevesebb hiedelem és regula kapcsolódik. A kapolyiak szerint az ekkor született malacokat megeszi a kosz. A nap időjárása karácsonnyal ellentétes: „Ha András fagyos, | karácsony totyakos.”
András elzárja a hegedűt
Még hosszan lehetne sorolni a részben még ma is élő, változatos andrásoló hagyományokat.. Az András-nap az őszi vidám kisfarsang végét jelenti, utána már az advent kezdődik, a régi világban innentől vízkeresztig, a nagyfarsang kezdetéig tilos volt a mulatozás, erre mondták, hogy „András elzárja a hegedűt”.