2018. 08. 29., szerda, 11:52
Megcsinálta. Gombos Tünde országos hírű írókat megelőzve megnyerte az Aranykönyv pályázat idei, szépirodalmi díját. A kaposvári születésű írónő díjnyertes regényét egy kaposvári gimnazista naplója ihlette.
- Hogy fogadta a győzelmet?
- Óriási meglepetés volt számomra, már annak is nagyon örültem, hogy a legjobb tíz könyv közé bekerült a Pataki Emma naplója, és nem is reméltem, hogy a nagy nevű írókat megelőzve megnyerem a versenyt.
- Mikor kezdte el írni a könyvet?
- Tavaly álltam neki a munkának, miután januárban elolvastam egy 15 éves, kaposvári kamaszlány naplóját. Annyira megragadott a történet, hogy azonnal tudtam, ebből regényt kell írnom.
- Mennyi idő alatt készült a regény?
- Hat hónap alatt írtam meg a könyvet, bár közben voltak üres járatok. Szeretek írás közben szüneteket tartani, hogy utána friss aggyal, külső szemlélőként tudjam elolvasni az addig leírtakat.
- Miről szól a Pataki Emma naplója című Aranykönyv-díjas regény?
- Pataki Emma egy kamaszlány, aki anya nélkül nő fel, apukája és nagymamája neveli. Nincs könnyű élete, a családtagjai alkoholisták, jönnek vele szembe a nehézségek, és ebből a helyzetből akar Emma menekülni. Nem veszi azonban észre, hogy rossz irányba halad, és ugyanarra az útra téved, mint édesapja és nagyanyja. Féktelen italozásba kezd, és olyan szituációkba keveredik, melyből csak egy komoly sokk után képes kiszállni.
- A könyv egy létező személy naplója, mennyire változtatta meg a szereplőket az íráskor?
- Nagyon sok mindent megváltoztattam, mert nem szerettem volna, ha bárkit felismernek a történetből. Ami megmaradt, az a nehéz sors, a családi háttér, a kamaszlány életének a bonyodalmai. Megtartottam a lány gondolatait, az élethez való hozzáállását is.
- Személyesen is ismerte a napló tulajdonosát?
- Igen, találkoztunk, ő volt az, aki felajánlotta, hogy olvassam el a naplót, és tegyek vele bármit a belátásom szerint. A könyvet is megmutattam neki, és elégedett volt vele.
- Mikor kezdett el foglalkozni az írással?
- 2015-ben írtam az első könyvem, bár korábban is motoszkáltak gondolatok a fejemben. Sokáig azonban nem vettem róluk tudomást, mert azt gondoltam, mindenkinek kavarognak történetek a fejében. Később jöttem csak rá, hogy nem mindenkinek járnak folyamatosan fikciók a fejében, és amikor erről megkérdeztem a környezetem, ők megerősítettek, hogy ez javarészt csak velem van így, hogy ez egy adottság, amit ki kell teljesítenem.
- Ezek szerint önállóan, segítség nélkül kezdett bele a könyvírásba. Van valaki, aki szakmailag támogatja ebben?
- Az írásban csak magamra hagyatkozom, nem segít senki, a visszajelzéseket azonban sokra értékelem, jó útmutatót adnak. A szerkesztőm – aki mindig elsőként látja a kéziratot – ad tanácsokat, de fontos a családom véleménye is. Sokat segít az is, hogy rengeteget olvasok, azokból tanulok.
- Könnyen, gyorsan ír?
- Nem írok gyorsan, sokszor visszaolvasom és javítom a korábban leírtakat, és mániám a szinonimák keresése. Nagyon szeretem a magyar nyelvet, számomra egy jó játék, hogy a legmegfelelőbb szavakat megtaláljam egy mondathoz.
- Milyen fikciók járnak mostanában fejében, mi lesz a következő könyve?
- Írom már egy ideje a következő kéziratot, amely huszonéves fiatalokról szól, egy fiúról és egy lányról. Ez a két személy két különböző világból jött, anyagi és társadalmi hátterüket, származásukat tekintve is. Izgalmas kérdés számomra azt boncolgatni, hogy két ennyire különböző ember egymásra találhat-e.
- Kétkönyves íróként miből tartja el a családját, csak írással foglakozik vagy van civil szakmája is?
- Örülnék, ha az írásból meg tudnék élni, de ez ma még nem így van. Talán egyszer ez is sikerül, de jelenleg még a családi cégnél dolgozom, adminisztratív, pénzügyi területen.