2018. 07. 20., péntek, 23:04
Senki sem lehet próféta saját hazájában – kicsit ez a mondás lengi át a dombóvári Tinódi ház Majoros galériájában bő másfél hónappal meghosszabbított kiállítást. A nagy sikert hozó tárlaton négy kaposvári művész mutatkozott be: Buzás György (agyagművészet), Tóth József (szobrász, festő), Zákányi László (szobrász, festő) és Borsos Lajos (kollázs) alkotásaival ismerkedhettünk meg.
A négy alkotó művészeti pályája külön elemzést érdemelne, ám az összekötő kapocs legegyszerűbben így fogalmazható meg: jóbarátok. Közülük talán a már nem Kaposvárott élő Tóth „Jóska” a legismertebb, hiszen hosszú ideig a Csiky Gergely színházat szolgálta elismert díszletfestőként és a Rippl-Rónai Stúdió tagjaként is négy évig alkotott. A kiállítók nagy örömére felesége, Börcsök Enikő Jászai-díjas, Kiváló Művész is vele tartott és egy szép verssel köszöntötte az alkotókat a májusi megnyitón.
Mint később megtudtuk, az eredeti tervek szerint Kaposvárott lett volna a tárlat, ám az ötlet „szerény fogadtatásra” talált, s bár többen anyagilag is támogatták volna a jeles eseményt, mégis Dombóvár lett a befogadó helyszín. A kiállított anyag térben és időben nagy időszakot foglal össze, különös élményt ad, érdemes hát érte néhány tíz kilométert autózni. Buzás György elmélyült kerámiái, Tóth József rendhagyó, a realizmusból a transzcendens és a szürrealizmus felé haladó karcfestményei, Borsos Lajos (barátainak csak Luigi) csipkedő, frivol kollázsai vagy Zákányi Laci hihetetlenül ragyogó színű képei, a kubizmus határáig visszasétáló gondolatai – amelyek világából szobrai is születtek – megérik az utazást.
A befogadó ember szereti a „megszólítható” alkotókat, márpedig Borsos Lajos tanárként is sokszor osztotta meg diákjaival gondolatait, Zákányi Laci még bútorpakolás, Buzás György a kartonozás alatt is a festészet különös nagyjait emlegette, ha találkozott velük az ember. Nem is beszélve Tóth Jóskáról, akivel nem tudtunk úgy összefutni a kaposi Főutcán, hogy nem csöppentünk volna bele a színház, a vers, a művészet világába.
Külön öröm volt látni, hogy Csikós Nagy Márton szobrász vagy például Ficzere Mátyás keramikus ott a helyszínen személyesen gratulált a kiállításhoz az alkotóknak. Talán egyetlen nagyon halk kritikai megjegyzésünk lenne a tárlat gazdáihoz: a kiállítók alkotásainak címét illet volna kiírni a művek mellé…
Vajon nem érdemeltek volna a „négyek” már csak a küldetésük, művészeti habitusuk, példaadó emberi tartásuk és persze érett alkotásaik miatt is egy jó kiállítást Kaposvárott? A válasz alighanem: (de) igen.
Most erre Dombóvár adott egy második csattanót: a július elsejei zárást augusztus 20-ra tolták ki a látogatottság és siker miatt…
