2018. 07. 13., péntek, 16:15
A szilvásszentmártoni F.A.L.U. fesztivál már nagyban dübörög, folyik a sör és fogy a kürtöskalács, de ami engem igazán érdekelt, az a pajataszín-tér, ahol a Csiky társulata ad elő minden nap egy darabot a nagyérdeműnek. Csütörtökön a Kövek a zsebben című stúdiódarabot nézhettük meg a halastóval a háttérben.
A Kövek a zsebben egy színdarab a filmkészítésről, statisztákról, Hollywoodról és a hamis glamour árnyékában élő álmodozókról és álmaik haláláról. Írországban járunk Kerry városában, ahol egy drámát forgatnak éppen, és a kisváros lakói szinte mind statisztaszerepet kapnak a nagy kasszasiker forgatásán. Ebben a nagy káoszban követjük két „őslakos”, Charlie és Jake, szerencsétlenkedéseit.
Eleinte egy kicsit összezavaró volt a darab, mivel minden egyes szereplőt, legyen az fő vagy mellék, két színész Fándly Csaba (Charlie) és Mohácsi Norbert (Jake) játszottak, minimális szett és kosztümváltogatások közepette. Egy-egy szemüvegváltás, fülbevaló vagy félre tolt sapka és az ehhez tartozó affektálás, beállás vagy más szavajárása jelezte egy új szereplő megjelenését a jelenetben. Eleinte még egy kicsit zavaros volt ez a „gimick”, viszont amint megismertünk minden karaktert, és beáll az agyunk a stílusra, szinte fel sem tűnit, hogy csak két színész van a színpadon, még akkor, sem, amikor nagyjából másfél soronként „jelmezcsere” történik. Fándly Csaba és Mohácsi Norbert játéka tökéletes, szinte akadály nélkül folynak át egyik szerepből a másikba, komikusból komolyba, izgatottból zaklatottba, ami igazából szükséges is, mert maga a színdarab is valahol a komédia és a dráma között egyensúlyozik.
Senkik életébe pottyanunk bele, akik haszontalan mindennapjaikba az időnként odacsöppenő filmstábok hoznak értelmet, és van, aki ebből meg tud élni és létezni, van, aki viszont elmerül az önsajnálatban, a depresszióban vagy az összetört álmokban. Ebből adódóan elég keserédes ízt hagy a szánkban a befejezés. Ennek ellenére egy igen vicces darabról van szó, ami a színészi játékból adódik elsősorban, illetve az időnkénti negyedik falat lebontó kiáltásokban a közönség felé, mint például az egyik rendezőasszisztens felindulása a hangosító sátor felé: „halkítsátok már le azt a kurva jazzt”. A könnyed félreértéseket és üres felhajtásokat egy szinte a semmiből belénk csapó tragédia szakít félbe, ami rányomja a bélyegét mind a statisztákra, mind a forgatásra, egy új perspektívába helyezve az egész filmipar hamisságát.
A mai nap folyamán a pajtaszín-tér színpadán a társulat a Shakespeare Összes Rövidítve című darabjukat nézhetjük meg, érdemes lesz ma is meglátogatni a F.A.L.U.-t.