interjú Ez a bosszú díjat érdemel - interjú Csóti Lilivel

2018. 07. 03., kedd, 13:18

A kaposvári középiskolás lány azon nyertes pályázók egyike, akiknek a könyvét egy pályázaton kiadásra javasolták.

Csóti Lili ránézésre olyan, mint bármely gimnazista. Mosolygós, üde diáklány, akinek talán csak hatalmas szemüvege árulkodik arról, hogy tulajdonosa nem veti meg a betűket. A kaposvári középiskolás lány azon nyertes pályázó egyike, akiknek a könyvét egy pályázaton kiadásra javasolták. A Körben az utolsó egy misztikus krimi, amely a bosszú jogosságát elemzi, önmagunk megtalálásról, elfogadásáról és a barátságról szól.

Miért éppen ezt a témát dolgoztad fel, honnan jött az ötlet?

Olyan témát kerestem, ami engem is érdekel. Kezdetben magamnak írtam a könyvet, a szereplőkre koncentrálva. A történet csak nagy vonalakban volt meg, és menetközben alakult. Nem a bosszú érdekelt elsősorban, csupán szerettem volna egy izgalmas szálra felfűzni a sztorit. Kedvelem a krimiket, és egy csavaros történetet akartam írni. A bosszúállók személyisége rendkívül összetett, gyakran nem is érzik az elkövetett bűn súlyát, mert jogosnak érzik azt.

Mennyi idő alatt írtad meg a történetet?

Másfél évig dolgoztam a könyvöm, és 2016-ban fejeztem be, de kisebb javításokat utána is végeztem. Az írás számomra könnyű és élvezetes, leszámítva az utolsó negyedet. Ott általában mindig megakadok. Akkor az a legcélravezetőbb, ha egy ideig valami egészen mással foglalkozom, utána pedig ismét gyorsan be tudom fejezni a könyvet. Két hónapnál tovább még sosem tartott ez a szünet, de akkor is mindig írok. Egy másik történetet, vagy olyan szituációkat, melyekről tudom, hogy be fogom majd illeszteni a történetbe.

A szavaidból kiderül, hogy nem ez volt az első könyved. Miket írtál korábban?

Több történettel is próbálkoztam, a legtöbbet be is fejeztem, de egyiket sem gondoltam elég jónak ahhoz, hogy megpróbáljam kiadatni. A tervek közt további könyvek írása is szerepel, most elsősorban krimiben gondolkodom, a fantasyt szeretném háttérbe szorítani, de teljesen azért nem fog eltűnni belőle. Szeretem, ha van valami hátborzongató háttere a történetnek, de most  jobban szeretnék a bűntényekre koncentrálni.

Említetted, hogy több könyved is az asztalfiókban végezte, a Körben az utolsó miként került egy kiadóhoz?

2017-ben a Twiszter Media Kiadó hirdetett egy pályázatot, ahol első könyves írókat támogattak. Mikor megláttam a kiírást, arra gondoltam, nincs mit veszítenem. A kéziratok közül ez volt olyan állapotban és formátumban, hogy el lehetett küldeni.

Mi alapján döntött a zsűri a kiadásról?

Nagyon sok kézirat érkezett a felhívásra. Több mint 140 könyvet olvastak el az előolvasók, ők választottak ki 15-öt, melyből a háromtagú zsűri javasolt hatot kiadásra. Várhatóan még az idén, év vége felé a könyves boltokba kerül a Körben az utolsó.

Hogyan fogadta a környezeted, a barátaid, a munkácsys diákok, tanárok, hogy író lett belőled?

Ritkán beszélek a könyveimről, ezért sokáig nem is tudtak róla a gimnáziumban. Az biztos, hogy többen megdöbbentek, nem gondolták, hogy írok, de mindenki őszintén gratulált.

Azt mondják, olvasás nélkül nem lehet írni. Te hogy állsz a könyvekkel? Sokat olvasol?

Rengeteget. Nagyon szeretek olvasni, az íráshoz is az olvasás adta az ötletet. Egy karácsonyi szünetben, 12 éves koromban kezdtem el komolyabban írni, amikor a szünet felénél már az összes ajándékba kapott könyvet elolvastam, és unatkoztam. Így álltam neki az írásnak.

Van a családodban hasonló kvalitású ember, aki tehetséges az írásban?

Azt gondolom, minden családtagom tehetséges ebben, de valamiért nem próbálkoznak az írással. Nyilván a tehetségen és egy jó ötleten kívül kitartás is kell, hogy az ötletből könyv legyen, és kell hozzá egy motiváció, érdeklődés is. Talán ez utóbbi hiányzik a családtagjaimból, akik még nem adták írásra fejüket.

Említetted, hogy a könyved még nem jelent meg. Kik azok a szerencsések, akik már elolvashatták a kéziratot a zsűrin kívül?

Egyedül az édesanyám. Nemcsak beszélni nem szeretek a könyvről ugyanis, de azt sem kedvelem, ha elolvassák a kéziratot. Anyukám viszont nagyon sokat segített. A történet szövésében felfedezte a lyukakat, megoldási módokat javasolt és nyelvhelyességi kérdésekben is sokat segített.

Mennyire számítasz a kortársaid körében csodabogárnak, mennyire vagy különc az olvasással és írással a sok kütyüt nyomogató fiatal között?

Nem érzem, hogy kilógnék a sorból. Az olvasás ma is népszerű, különösen a lányok körében. Szerintem nem olvasnak keveset a fiatalok, legfeljebb nem azokat a könyveket, amiket a környezetük elvár tőlük. Az írás sem áll távol sok kortársamtól, az viszont tényleg szokatlan, hogy valakinek meg is jelenik a könyve.

Az első könyved hamarosan a boltokba kerül, milyen hosszú távú terveid vannak. Íróként szeretnél megélni?

Igen, mindenképpen írással szeretnék foglalkozni. Abból azonban ma nem könnyű megélni, ezért fordításban is gondolkodom. Lehet, hogy lesz egy civil szakmám is, de írni biztosan mindig fogok. Regényeket, és talán egyszer verseket is.