2018. 04. 02., hétfő, 07:19
Tréfák, komalátogatás, kakasütés, határkerülés, tojáskomaság, locsolás, megannyi szokás húsvét hétfőn Somogy megyében. Sajnos néhány hagyomány már csak leírásokban szerepel, nem gyakorolják.
Húsvéti tréfák
Nágocson belopakodtak a lányos házak udvarába, szétszedték a szekeret, felkötötték a fára a kotlósborítót, szétdobálták a trágyadombot. A kaposhomoki németek sajátos szokását Balogh Judit a következőképpen írta le: „A lányos házaknál húsvét másodnapján a pitvarról nyíló konyhaajtó elé föltornyozták az istállóból kihordott trágyát. Reggel, ahogy kinyitották az ajtót, a trágyarakás beomlott a konyhába, összepiszkítva a pitvart, még a konyhát is. Soha harag ezért nem volt, hiszen amelyik lányos házat nem tréfáltak meg így, az a lány le volt nézve.”
A keresztgyerekek megajándékozása
Húsvéthétfőn a keresztszülők mindenütt megajándékozzák keresztgyermekeiket, ez régen egy hímes tojásból, narancsból, esetleg valamilyen édességből állt. A református vallásúak körében, mivel egy-egy keresztszülőnek 8–10 keresztgyereke is volt, az ajándékozás sajátos formái alakultak ki. Szennában „húsvét másnapjának délutánján a keresztszülők elvittek a templomba egy konyharuha almát, hímes tojást. Amint vége volt az istentiszteletnek, a keresztgyerekeiknek vitték el a ruhák tartalmát.
Az ünnep délutánján Somogyban tehát „komajárás” van, a keresztszülők felkeresik keresztgyerekeiket, vagy azok látogatják meg keresztszülőiket. A mezőcsokonyai hagyomány szerint a keresztlány férjhez menéséig számíthat keresztanyja ajándékára.
A pásztorok adománygyűjtése
A nagy ünnepek alkalmával a község által fogadott pásztoroknak a húsvéti ételekből adomány járt. Göllében két kanász vállára vett egy petrencerudat, felkeresték a gazdákat, akik a rúdra likas kalácsot húztak, a kanászfeleségnek pedig tojást adtak. Törökkoppányban a pásztor egy hosszú boton gyűjtötte a kalácsokat.
A húsvéti határkerülés
Még a középkorból öröklődött a húsvéti határkerülés szokása, ennek Somogyban már csak néhány helyen él az emléke. A csökölyi gazdák kiballagtak a határba, megnézték, hogyan teleltek a vetések, milyen a búza. A régi kaposváriak a szőlőjüket keresték fel. Pusztakovácsi 1954-ben szerkesztett falumonográfiájában a határkerülés egyik érdekes változatát leltük fel: „Minden gazda a legjobb komája, sógora, rokona vagy éppen szomszédjának a földjén letűz egy barkás fűzfaágat, annak tövéhez helyez annyi friss búza vagy rozsszálat a vetésből, ahány évig kívánja, hogy édes komája éljen. Utána a határkerülő gazdák jó áldomásivásra hívják meg egymást.”
A húsvéti játszó
A húsvéti szokások közül a mi vidékünkön a legjelentősebb volt a húsvétdélutáni játék és a tánc. A falu fiatalsága egy szép gyöpös téren vagy egy alkalmas kertben összegyülekezett, és itt sötétedésig vidáman játszottak és karikázókat táncoltak. A kisebb lányok kedvelt időtöltése volt a tojás- vagy narancsdobálás, a csingázás. Szembeálltak párosával, és dobálták egymásnak a tojást, amelyik leesett, azt megtisztították és megették. Négyes csoportot is alkottak és keresztben dobálták egymáshoz. Aki nem tudta elkapni, azt megbüntették (egy lábra kellett állnia stb.).
Szennában régen „...a nagylányok és legények népviseletben a tűzoltószertár elé gyűltek, amely a jelenlegi iskola előtt volt. A lányok karikába álltak és totáztak, vagyis a tojást egymásnak dobálták. Akinek nem sikerült, az szégyellte magát. A fiúk természetesen igyekeztek a tojást megszerezni”.
Buzsákon régi szokás szerint a hímes tojást „megcsácsálják.” A csácsálás lényegében egy varázslás, mely megkeményíti a tojást, és az nem törik össze dobáláskor. A földre tett tojást lábbal „csácsálták”, – a tojás fölött lábbal köröket rajzoltak a levegőbe és versikét mondtak.
A fiúk játéka volt a kókányolás (néha a lányok is csinálták). Az egyik a hegyes végével fölfelé tartotta a tojást, a másik szintén a hegyesebb végével ráütött. Akié eltörött, az lett a vesztes. Mesélnek csalókról is, akik fából esztergáltattak maguknak erre az alkalomra „tojást”.
A húsvét az igazi kitavaszodás, a természet újjáéledésének ünnepe is. A somogyi falvak fiatalsága már alig várta a nagy húsvéti játszót, ilyenkor – a téli sár felszáradása után – lehetett elkezdeni a szabadtéri játékokat: a lityázást, a kifutózást, a cipózást, a beugróst, a kocsiskodást, a túróst, csikóst stb. Régen nemcsak a kisgyerekek játszottak, hanem a nagylányok, legények is, ez a fiatalság fontos szórakozási, ismerkedési alkalma volt.
A húsvéti tojáskomaság
A húsvéti játszó idején Somogy több községében szokás volt a tojáskomaság megkötése. Az igazi komásodás, mátkásodás, komatálküldés ideje a húsvétot követő fehérvasárnap, de voltak, akik nem vártak erre, hanem már húsvétkor „tojást cseréltek”. Ha az egyik lány a komaságot pajtásának fölajánlotta, és az szívesen fogadta, akkor hímes tojást cseréltek.
A húsvéti kakasütés
A fiatalság reggel vékával házról házra járt tojásszedésre. Aki nem adott néhány darabot, annak fekete festéklével meszelték be a fehér házfalát. A tojást két karó közé libasorba rakták le az utcán. Délután egy jól futó legény körbe futott. Minden körülfutásnál egy tojást vett fel, és a vékába tette. Ugyanakkor a másik jó futó kifutott a József-hegyre és vissza. Mire visszaért, fel kellett szedni az utcán körbefutó fiúnak a tojást, mert ha nem, a visszatérő fiú a karó végéhez rakott záptojással dobálta meg. Viszont fordítva is. Ilyenkor még a nézőközönség is kapott olykor-olykor a záptojásból. Utána a tojást eladták, s az árán kakast vettek. A kakast egy rossz vödörben a földbe ásták úgy, hogy csak a feje látszott ki a földből. Bizonyos díjazásért kezdődött a kakasütés. Aki kifizette az ütési díjat, bekötötték a szemét, kezébe adtak egy dióverő póznát, s a leásott kakastól elvezették 50 lépést. Ott jól körbeforgatták, s otthagyták. Legtöbb esetben a nézők felé tartott, mert arra hallotta a nevetést. Ilyenkor volt nagy futás, sikonyálás. A játék után a kakast eladták, s az összejött pénzen mentek a kocsmába mulatni.
