2018. 03. 06., kedd, 10:15
Idén is véget ért A Dal, és meg is van az idei év győztese, aki a 2018-as Eurovízión képviseli hazánkat. Az AWS metál zenekar Viszlát Nyár című dala állhatott fel a dobogó tetejére, ami eléggé megosztotta a nézőket, viszont abban biztos vagyok, hogy az AWS volt az egyik lehető legjobb választás.
Alapvetően az Eurovíziós Dalfesztivál egy popzenei rendezvény, ahol az indulók nagy része ezt a zsánert képviseli. A pop-próbálkozásainknak a csúcspontját Wolf Kati jelentette, aki a mainstream popslágerek egyik tökéjre csiszolt iskolapéldáját adta elő a 2011-es fesztiválon. Azóta egyszer sem tudtuk megközelíteni a Szerelem miért múlsz szintjét, aminek legjobb bizonyítéka Király Viktor Budapest Girl és Heinz Gábor Biga Good Vibez című próbálkozásai, és itt nem csupán a számok minőségére, hanem nyerési esélyeire is gondolok.
A veszélye annak, ha a legnépszerűbb stílust és a legkönnyebben befogadható hangzást választjuk, hogy beolvadunk a tömegbe, csak egy lesz a dalunk a sok közül. Ezt tovább rontja, ha angol nyelven szólal meg az énekes. Az anyanyelven énekelt számok mindig egy pozitívumot jelentenek a versenyen, viszont rengeteg induló magyar nyelvű dalnál a szöveg megértése kulcsfontosságú a szám élvezetének, erejének és üzenetének szempontjából. Kaposvári indulónk, Dánielfy Gergely is ennek a paradoxonnak az áldozatává vált. Ha lefordította volna az Azt mondtad szövegét, akkor veszített volna az egyediségéből, erejéből.
Gyakori taktika népies, hazai motívumokat vinni a produkcióba, lényegében egy modern népdalt alkotni a dalfesztiválra. Idén a hegedű volt az a magyaros íz, amit számos versenyző a dalára hintett, de ezek közül a Horváth Tamás Meggyfa és Süle Zsolt Zöld májusa volt a két legnépiesebb – illetve volt még a Leander Kills, de róluk majd később – induló. Közülük Tamás produkcióját éreztem az erősebbnek, aki énekhangjával és intenzitásával az egyik legjobb dalt vitte színpadra, viszont a zsűrinek valamiért nem jött át a produkciója, illetve a színpadi összkép, a kísérőelemek – amik legalább olyan fontosak, mint maga a dal – elég szegényesek voltak.
A Yesyes I let you run száma tökéletesen reprodukálta a modern popzenében dúló trendeket. Elektronikus pop hangzás egy kis drum and bass alappal és tangóharmonikával megfűszerezve. Az ő formulájuk jó választás lett volna, viszont hiányzik belőle egy olyan egyediség, ami kiemelné őket az Eurovízió mezőnyéből, egy fülbemászó dal, jól előadva, de ez szinte minden kijutott számról el lehet mondani. Így elérkeztünk az AWS-hez és a Leander Kills-hez és a metálzenéhez.
A Leander Kills és az AWS ennek a stílusnak két különböző alfaját képviselik. A Nem szól harang egy heavy metal dal népi motívumokkal tarkítva, ami egy nagyon jó kombináció. Emlékezetes hangzás, ütős refrénnel, viszont koránt sem olyan dinamikus, mint a győztes, illetve az ének is gyengébbre sikerült. Egy egyedibb, különlegesebb szám, mint a Viszlát nyár, de egy eleve közönségidegen számnál ez nem feltétlenül jelent jót.
Ezzel szemben az AWS a stílus egyik legjobb, legtisztább dalát adta elő, könnyen érthető és fájdalmas szöveggel, hátborzongató üvöltéssel, dinamikus dobbal és zúzós gitár és basszus témával. A dal ott lassít, és ott gyorsít, ahol kell, időt adva a hallgatónak, hogy felkészüljön Örs hörgésére a szám vége előtt, amit az utolsó refrénnél beszálló női kórus emel a következő szintre. Rég volt Magyarországnak ilyen profi és ilyen egyedi indulója, aki mesterfokon űzné saját műfaját, illetve büszkén mutatná be a magyar zenei kultúra és nyelvünk erejét és sokszínűségét. Idén úgy érzem nagy esélyünk Lisszabonban a tarolásra, úgyhogy készítsük a metálvillákat és a szavazatokat.
