2018. 02. 20., kedd, 17:29
Újabb filmmel várta hét elején a mozi szerelmeset a Szivárvány Filmklub: a Volt egyszer egy Szíria – angol címén Insyriated – egy belga-francia-libanoni dráma, ami a Berlinale közönségdíját is megnyerte, egy család huszonnégy óráját mutatja be Damaszkusz háborús övezetében.
A filmet könnyedén nevezhették volna Egy nap a Pokolban-nak is, mivel nehéz más jelzőt találni arra, amin keresztülmegy a főszerepben álló család. A szíriai polgárháború javában dúl, szereplőink pedig egy társasház második emeletén próbálják mindennapjaikat élni, miközben kint orvlövészek pásztázzák az utcákat, fosztogatók járják az épületeket és naponta többször is robbantásoktól kell rettegni. A film központjában egy idős anya áll, aki próbálja egy darabban tartani a lakást és a benne lakókat, miközben minden egyes múló órával egyre borzasztóbbá válik a helyzet.
A film mindösszesen 85 perces, de legalább kétszer annyinak tűnik. Ezen az sem segít, hogy a filmnek konkrétan nincsen befejezése, hanem mintha újra elölről kezdődne a pokol, felkel a nap, és egy újabb huszonnégy órát kell túlélnie a családnak. Azt szerintem mondanom sem kell, hogy senki se számítson „happy end”-re, sőt akik nem bírják a nyers, valószerű, kendőzetlen erőszakot, azoknak lehet érdemes kihagyni ezt a mozit.
Maga a lakás egy nagyon jó metaforája egész Szíriának, ahol több generáció - fiúk, lányok és egy fehér nő a kisbabájával - próbálja a túlélni a háborút. A család irányítása teljes egészében a nőkre maradt, konkrétan Oum-ra, a ház asszonyára, mivel a férfiak mind harcolnak a háborúban, akik pedig ottmaradtak a lakásban, vagy túl fiatalok vagy túl öregek ahhoz, hogy bármit is tehessenek. Ebből adódóan a feszültség és a tehetetlenség érzése minden pillanatban ott leng a levegőben, és a közönség lélegzetvisszafojtva várja, hogy mi lesz a következő csapás. Ezzel groteszk kontrasztban állnak a normális élet illúziójának fenntartására tett kísérletei Oumnak, miközben a víz, az áram és az emberség is egyre jobban fogy a környezetében.
Szeretjük azt hinni, hogy elég messze vagyunk az ilyen borzalmaktól, a háborútól. Külső megfigyelőnek tartjuk magunkat, miközben az elmúlt 5 évben két polgárháború is kirobbant nem messze az országunktól. Viszont az ukrán esettel ellentétben a szíriai polgárháború még mindig javában tart, és fegyverszünetre vajmi kevés esély van. Azoknak, akik ottmaradtak, mert nem volt más választásuk, vagy mert makacsul ragaszkodnak a szülőföldjükhöz, az emberiség legrosszabb oldalával kell szembenézniük nap mint nap. Akiket érdekel ez a nehéz témát feldolgozó film, a héten kedden és szerdán, este hétkor megtekinthetik a Szivárvány Kultúrpalotában.