2018. 02. 12., hétfő, 12:56
A húshagyókeddel záródó három napban, az úgynevezett „farsang farkában” szoktak lenni a legnagyobb mulatozások. Ilyenkor a hosszú böjt előtt a farsangolók még egyszer, utoljára kitombolták magukat. Buzsákon, Kaposfüreden hétfőn az asszonyok, kedden a férfiak mulattak a szőlőhegyen.
A farsang (nagyfarsang) ideje a keresztény kalendáriumok szerint vízkereszttől hamvazószerdáig terjed. Mivel a húsvét időpontja változó, ezért a farsang az egyik évben rövidebb, a másikban hosszabb. A húsvétot negyvennapos böjt előzi meg, tehát húsvéttól visszafele számítva a hetedik vasárnapot tekinthetjük a farsang végének: tulajdonképpen ekkor, a húshagyókeddel záródó három napban, az úgynevezett „farsang farkában” szoktak lenni a legnagyobb mulatozások.
Ilyenkor a hosszú böjt előtt a farsangolók még egyszer, utoljára kitombolták magukat. Ehhez a három naphoz kapcsolódnak Somogyban is a farsangi bálok, pinceszerezések; az utolsó naphoz pedig a zajos, maszkás felvonulások és a vénlányokat kicsúfoló „tuskóhúzások”.
A farsangi bálok, pinceszerek
A legtöbb somogyi faluban, különösen pedig a német telepesek körében meghatározták a farsang végi bálok rendjét. Nágocson pl. négynapos mulatság volt, szombaton a nős embereké, vasárnap a fiatalság batyus bálja volt, hétfőn tűzoltó- és iparosbál szokott lenni, a keddi nap mindenkié. A pusztaszemesi németeknél farsangvasárnapon az ifjúság egy betanult színdarabot mutatott be, ezt bál követte. Hétfőn volt a „páros bál”: a fiatal házaspárok batyus bálja, kedden pedig éjfélig mindenki bálozhatott. Boldogasszonyfán a farsangvasárnapi maszkás felvonulás után a fiatalság bálozott, hétfőn az ifjú házasok, a húshagyókedd itt is korlátozás nélküli mulatság volt.
Mesztegnyőn húshagyóvasárnap estéjén rendezték a farsangi bálokat. A cselédség és a szegények a Poletárban lévő kocsmában, az iparosok, erdészek, halászok a Varga-kocsmánál, a pógárok a Horváth-kocsmánál báloztak. Az első legény parancsolt, a fiatalok nem keveredtek, mindenki a maga társadalmi csoportjában bálozott. A farsangi bálokban gyakoriak voltak a tréfás játékok, pl. a bolondtemetés. Karádon is volt külön iparosbál és pógárbál, sőt itt a 12–13 éves gyerekek is tartottak ún. korpás bált. „Ëgy házná összegyüttek a gyerëkëk, kipakúták a szobát. Hoztak sütemént, italt. És ëgy szál zenész, ëgy hegedüs vagy ëgy harmónikás zenét, āra táncútak.”
Buzsákon farsangvasárnap szokták felidézni a kánai menyegző emlékét: a rózsafüzér-társulat tagjai vezetőjük házánál jönnek össze, kocsonyát, bort, süteményeket hoznak magukkal. Az asztalt fehér abrosszal terítik le, ráteszik a Szent Család képét, egy Mária- szobrot és két gyertyát. Először Mária-énekeket énekelnek, majd a lorettói litániát és a különböző rózsafüzéreket mondják el. Ezután kirakják az ennivalót és eléneklik a kánai menyegzőről szóló éneket, és elfogyasztják az ennivalókat. Ezen a napon kezdődik a Szűzanya 18 megjelenését fölidéző Lurdes-járás vallásos szokása is.
A farsang farkában a szőlősgazdák körében elmaradhatatlan a pinceszerezés, ebben is egyfajta szokásrend érvényesült. Hajmáson vasárnap a fiatalemberek, hétfőn a menyecskék, kedden az idősebb férfiak mulattak a pincéknél. Szokás volt Somogyban is asszonyfarsangot tartani. Osztopánban például húshagyóhétfőn csak az asszonyok mehettek a szőlőhegyre, onnan énekszóval, táncolva jöttek vissza a faluba. Buzsákon, Kaposfüreden hétfőn az asszonyok, kedden a férfiak mulattak a szőlőhegyen. Somogyjádon is régi hagyomány az asszonyok farsangi pinceszerezése.
Mernyén vasárnap délután a férjes asszonyok barátnőikkel, komaasszonyaikkal, sógornőikkel, és azokkal az asszonyokkal, akik a mezei munkában rendszeresen velük dolgoztak, a szőlőhegyi pincéknél mulattak. Cukrot is vittek magukkal borforraláshoz. Általában egy pincénél 6–8–10 személy farsangozott. A lányok itt húshagyókedd reggel 8–9 óra tájban indultak pinceszerezni, őket később a legények is meglátogatták. Mindegyik évben más-más pince került sorra.
A lakócsai horvátoknál az asszonyfarsangban a hagyomány szerint rétest sütöttek, késő este ők is a kocsmába mentek, ott a férfiakkal közösen mulatva eltemették a nagybőgőt. Itt az 1930-as, 40-es években még előfordult a farsangi lányszöktetés: a farsangi bál végén a legény megszöktette szerelmesét, mivel a lány szülei nem adták beleegyezésüket házasságukhoz. Az ilyen házaspárok nem tartottak lakodalmat. Göllében, Karádon még a közelmúltban is tartottak asszonyfarsangot.
A húshagyókeddi bálok, pinceszerek csak éjfélig tartottak, mert katolikus vidékeken (Zamárdi, Törökkoppány, Mesztegnyő, Somogyszentpál stb.) éjfélkor megszólalt a harangszó, mindenkinek haza kellett menni, megkezdődött a böjt időszaka. Látrányban és másutt éjjel 11 órakor harangoztak, jelezve, hogy egy óra múlva vége lesz a farsangnak.
A somogyszentpáli elmagyarosodott horvátok sajátos szokása szerint itt a húshagyóvasárnapot vők napjának is nevezik, mert ekkor a fiatal házaspárok egész nap a menyecske szüleinél vendégeskednek.
Csökölyben a húshagyókeddi batyus bált egyik évben a még nőtlen legények, a másik évben a nős férfiak rendezték. „A batyut a hátukra kötötték, és ezzel kezdődött el a tánc is. Aki kezdte a táncot, továbbra is a hátán tartotta a batyut, a többiek pedig az asztalra rakták az ennivalót.” A batyuban általában sült húsokat és sült tésztákat szoktak vinni, és azt egymást kínálgatva fogyasztották el.
