2017. 12. 06., szerda, 10:15
Turi Endre, a Somogy Táncegyüttes koreográfusának, néptáncpedagógusának a lábában ott van több évszázad néptánca. A táncpedagógusra nem igaz a mondás, hogy aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja. Turi Endre a néptáncban és annak tanításában is kiváló. Munkáját idén Megyei Prima-díjjal ismerték el.
Az elismerést a 45. születésnapján vehette át a népszerű táncos és pedagógus. Mikor került kapcsolatba a népzenével és a néptánccal?
9 éves korom óta néptáncolok, Kaposváron és Budapesten a Honvéd Táncegyüttesben is roptam, később pedig több beosztásban is dolgoztam a Somogy Táncegyüttesnél, ahol jelenleg is tevékenykedek.
Mi az, amit a legjobban szeret a néptáncban?
Mindent. A néptánc egy komplex kifejezési forma, melyben egyszerre van jelen a dinamika, a plasztika és a ritmika. Nagyon szeretem látni, ahogy ez a három egységbe rendeződik a hagyományőrzés keretében. S azt is jó látni, ahogy a gyerekek belefejlődnek ebbe a rendszerbe.
Mennyire lehet a népzenével megszólítani manapság a fiatalokat?
Ez nagyon változó. Napjainkban nagyon sok divatos elfoglaltság van, amely elcsábítja a fiatalokat. Viszont kevés nyújt közülük olyan komplex fejlesztést, mint a néptánc, amely az önkifejezésben is sokat segít. A Somogy Táncegyüttes pedig – amely az autentikus hagyományápoláson túl a kortárs zenére is épít – különösen gazdag lehetőségeket és széles skálát kínál a fiataloknak.
Hány éves kortól érdemes néptánccal foglalkozni, mikor gondolkodjanak el a szülők azon, hogy elhozzák önökhöz a gyerekeiket?
Gondolkodni már akkor érdemes, amikor megszületik a gyerek. Mentálisan már egészen kicsi kortól lehet erre készíteni a gyerekeket, fizikálisan azonban csak 4-5 éves korban bölcs dolog, mert akkor kezdenek fogékonyak lenni erre. A mozgáskultúrájuk is ez időtájt alakul ki, így akkortól érdemes velük elkezdeni foglalkozni.
Lehet-e még ma is új néptáncelemeket felkutatni, vannak-e még rejtett tartalékok?
Nem sok, különösen nem Magyarországon. Erdélyben még ma is sokkal archaikusabb a lakosság összetétele, és sokkal szerte ágazóbb is, nemcsak románok és magyarok, hanem zsidók, szászok, cigányok élnek egy-egy faluban, szoros közösségben. Magyarországon ebben az értelemben jóformán falu sincs, legalábbis közösségi értelemben, hagyományápolásról tehát nem nagyon beszélhetünk, legfeljebb közigazgatási szempontból léteznek ma falvak. Ezért ezeket a területeket felkutatni már nem is nagyon lehet, ugyanakkor szerencsére már óriási, összegyűjtött anyag van, zene és tánc is a Magyar Tudományos Akadémia Film- és Zenetárában. Mi ezeknek a felgyűjtött anyagoknak az ápolásával foglalkozunk. Ezeket az összegyűjtött anyagokat át kell menteni a fiatalok számára, és a nagyközönség elé tárni, hogy lám, ilyen a mi kultúránk, ettől vagyunk mi magyarok.
A Somogy Táncegyüttesre régóta jellemző, hogy ezeket az autentikus elemeket kortárs zenével, tánccal keveri. Honnan jött ez az akkor még szokatlan ötlet?
Lassan négy évtizede foglalkozunk táncszínházzal és kortárs tánccal. Mosóczi István volt a táncegyüttesben az úttörő, aki elkezdte ezt a műfajt a nyolcvanas évek elején, és azóta folyamatosan jelen van a koreográfiáinkban. Ez egy folyamatos munka nálunk, mindig újabb és újabb táncos megközelítéseket alkalmazunk. Nagyon sok alkotó, nagyon sokféle képen csinálja ezt. Jól azonban, véleményem szerint, nem túl sokféleképpen lehet csinálni. Bízunk abban, hogy amit mi csinálunk, az mindig elnyeri a közönség tetszését, s ma már úgy is jegyeznek bennünket, hogy nemcsak autentikus folklórral, hanem magas szintű drámai darabok színpadra állításával is foglalkozunk.
Akkor, amikor elkészítenek egy új koreográfiát, színpadra visznek egy új előadást, melyek a fő rendezési szempontok?
Ez mindig a koreográfiától függ. Ha autentikus koreográfia készül, akkor mindenképpen fontos, hogy néprajzilag hiteles legyen, mind zeneileg, mind viseletben, és természetesen a felgyűjtött táncok lehetőleg úgy jelenjenek meg a táncosok lábán, ahogy az a hagyományban volt. A táncszínházi és a kortárs daraboknál pedig teljesen egybe kell dolgozni a zenét, a fényt, a mozgást. Nem attól válik kortárssá egy bemutató vagy előadás, hogy pusztán más ruhában adjuk elő, mint a hagyományos vagy éppen rockzenét teszünk alá. Ennek tehát egy nagyon bonyolult és drámai útja van, de ez adja meg a szépségét, a munka örömét.
