2017. 07. 03., hétfő, 11:02
Az ünnep alkalmából a római katolikus egyház a Biblia egyik közismert jelenetéről, Szűz Máriának Szent Erzsébetnél tett látogatásáról emlékezik meg. A népi elnevezés azzal magyarázható, hogy régen még sarlóval arattak, s ez női munka volt.
A Mária kegyhelyeken (Andocs, Segesd) búcsúnap.
Júliustól az ősz végéig a hagyományos paraszti világban egymást érték a nehéz munkák, ebben az időszakban szüneteltek a dramatikus népszokások. Az egyes kalendáriumi jeles napokat azonban számon tartották, elsősorban időjárásjósló vagy más gazdálkodási jellegű hiedelmek, szabályok kapcsolódtak hozzájuk.
Sarlós Boldogasszonyra Kapolyon az a regula vonatkozik, hogy ezen a napon nem szabad aratni, mert a kepékbe belecsap a villám. Buzsákon az asszonyok számára dologtiltó nap, nem volt szabad kenyeret sütniük. Táska községben ez a nap fogadott ünnep, nem dolgoznak, többször harangoznak, misén vesznek részt. Ezzel az 1930-as július másodiki jégverésre emlékeznek, amikor itt tojás nagyságú jegek estek, és megsemmisítették az termést.
A mesztegnyőiek szerint a „Sarlós napi esső negyven napig tart.” A boldogasszonyfai németek már mértéktartóbban mondják, szerintük akkor még tíz napig tart a rossz idő.
A bibliai negyvenes szám rejtezik a lábodiak kalendáriumi időjóslásában is:
„Sarlós Boldogasszony napja
hat hétig az időt egyformán tartja.”