2017. 05. 17., szerda, 12:46
Csányi Sándor, a magyar filmek egyik ügyeletes szívtiprója nem fél attól, hogy már a nyakában lihegnek a fiatalabb szépfiúk. Mint mondja, szükség van 40-es sármőrökre is, és azt sem bánja, ha végre kiléphet a macsófiú-skatulyából.
A Thália Színház művésze sok lábon áll: színész, rendező, művészeti vezető, és a rádióban is rendszeresen hallani a hangját. Kedden Kaposváron lépett színpadra önálló estjén, ahol olyan témához nyúlt, mellyel nem lehet tévedni: miért nem érti a férfi a nőt, mi az állandó konfliktusok forrása?
Hogy fogadja a közönség ezt az örökzöld témát?
Magam is meglepődtem rajta, hogy ekkora sikere van a témának. Arról beszélek, hogy miért nehéz az együttélés a hétköznapokon, miért késik mindig a nő, s hogy ez miért idegesíti a férfit. Miért nem tud egy férfi többfelé figyelni, s miért akadnak ki ezen a nők. Csupa egyszerű, mindenki által ismert, hétköznapi szituációt játszom el sok- sok humorral.
Megjelenik a nézőknél az aha- élmény, az, hogy tényleg, ez nálunk is így működik?
Igen, sokan magukra ismernek, és ez volt a cél. Magam is remekül szórakozom az előadásokon, sokat tanulok belőle, s igyekszem minél jobban megismerni a nőket, mert mindig is érdekelt ez a téma.
Érdekelte, vagy meg is ismerte a nőket? Miként viszonyul a hölgyekhez Csányi Sándor, a férfi?
Egy férfi sem ismerheti ki a nőket. Aki ezt mondja, az nagyot téved, vagy annyira beszűkült, hogy azt gondolja, egy nő annyi, amennyit ő ismer belőle. A férfiak sosem tudják igazán kiismerni a nőket, miként a nők sem a férfiakat. Egy jó házasságban azonban nem árt tudni, hogy alapvetően a nőknek van igazuk. Ha az ember ezzel tisztában van, és tud néha csöndben maradni, akkor már nagy baj nem lehet. 
Önálló esttel érkezett Kaposvárra, a hely nem ismeretlen az ön számára. Az érettségi után a Csikyben kezdte színészéveit. Miként emlékszik az itt töltött három évre?
Éltem legboldogabb éveit töltöttem Kaposváron. Nappal sokat dolgoztunk, próbáltunk, majd műanyag pohárral jártuk előadások után az éjszakát, hogy megváltsuk a világot. Imádom Kaposvárt, de az itt töltött három év alatt szinte semmit nem ismertem meg belőle. A sétáló- és a Bajcsy-Zsilinszky utcán kívül szinte sehol sem jártam.
A színészi munka mellett élete első rendezésére is készül. Mit láthat öntől a közönség?
Egy Oscar Wilde darabot, a Premierajándékot rendezem, és játszom is benne. Az előadás egy színházi darab próbájáról szól, arról, hogy egy színész játéka mennyire függ attól, hogy miként bánik vele a rendező. Segíti, dicséri vagy éppen nyomás alá helyezi. Arról szól a darab, hogy óriási csodákat lehet egy emberrel véghez vinni, ha bíznak benne és szeretik. A szeretet szárnyakat ad, az elnyomás pedig tönkretesz.
Ön milyen rendező lesz? Korbáccsal vagy cukorral rendez?
Ég bennem a bosszúvágy, hogy mindenkit elnyomjak, akit lehet…, de a viccet félretéve, én az együttműködésben hiszek. Kíváncsi vagyok arra, hogy a színész mit gondol a karakteréről, fontos számomra a véleménye. Magam sem tudok teljesíteni nyomás alatt, ezért abban hiszek, hogy szeretni kell a színészeket ahhoz, hogy jó előadás szülessen.
Színház után beszélgessünk egy kicsit a filmekről! Láthatjuk a közeljövőben a mozikban?
Nyáron forgatjuk a Csak színház és más semmi című sorozat harmadik évadát, és Szász Attilával is készítünk egy filmet, Örök tél címmel.
A filmek többségében szívtiprókat alakít. Nem zavarja a skatulya?
Ez egy nagyon jó skatulya. Élvezem ezeket a szerepeket. Minden színész erről álmodozik, de kétségtelenül jó néha kilépni belőle. Ezért is örülök az Örök tél című filmnek, melyben egy egészen más karaktert alakíthatok.
Ön még mindig megdobogtatja a női szíveket, de ott van már a fiatalabb generáció. Nem tart attól, hogy kiöregszik a szépfiú szerepből?
Inkább attól tartok, hogy megunnak a nézők. S az is vitathatatlan, hogy a nézők egyre fiatalabbak, akiknek kellenek a saját korosztályukból való sztárok. Remélem azonban, hogy az elmúlt 20 évben sikerült annyi tudást összeszednem, hogy más karakterekben is tudom azt kamatoztatni.