2016. 12. 15., csütörtök, 13:10
Egy Star Wars történet, amely több szempontból is kilóg a sorból. Nem csak azért, mert hiányzik a klasszikus beúszó szöveg, vagy éppen John Williams imádott dallamai. Egy teljesen különálló szál, nem is folytatás, nem is igazi előzmény.
A film mellékszálként mutatja be, hogy a lázadók miként szerzik meg a Halálcsillag terveit, amivel csapást mérhetnek a Birodalomra. S bár az első fél órában érezhető egy erős kezdeti bizonytalanság, a történet kibontakozásával jelenetről jelenetre tökéletesen fűzi össze a szálakat, s ad hihető, logikus magyarázatot az Új remény történéseire.
Egy olyan nagy múltú film esetében, mint a Star Wars, joggal várható el, hogy ismét felcsendülnek a jól ismert - a rajongóknál libabőrt okozó - dallamok. Mivel a Zsivány Egyes szakított a klasszikus történeti szállal, a jedik és sithek középpontba helyezésével, ez a zene témáin is nyomot hagyott. Kezdetben semmiféle hasonlóság nem fedezhető fel John Williams ismert traktusaival, ám ahogy telik a játékidő, Michael Giacchino dallamai egyre csak idézik a mestert, az ember már-már dúdolná az eredeti dallamokat.
A színészválasztás - már ha csak a külsőségeket, és nem a teljesítményt nézzük - meglehetősen szubjektív megítélés alá esik, többségében mégis kategorikusan kijelenthetjük: rendben volt. Személyes kedvencem a Mon Mothmát megformáló színésznő választása, aki megszólalásig hasonlít a közel 40 évvel ezelőtti Csillagok háborúja-beli karakterre. Talán Forest Whitaker szerepét érezhetjük kissé túldramatizáltnak, bár sok játékidőt nem kapott. Kiemelendő viszont a Ben Mendelsohn által alakított Krennic igazgató, aki jelen események fő mozgatórugója volt… Csak éppen a "rossz" oldalon. A helyszínválasztás is kellően változatosra sikeredett: új tájegységként a pálmafás tengerpart is megjelent, hihetetlen erős kontrasztot adva az ott állomásozó, csatázó rohamosztagosokkal. Az előzetes fotókat látva erősen kételkedtem, már-már bizarr benyomást keltett, de a vásznon hibátlanul működik.
Trükkök - avagy a practical effects találkozása a számítógépes képi világgal
A legjobb recept mindig is a két módszer ötvözése volt, ezt az alkotók tökéletesen alkalmazták is. Zavarba ejtően valódinak tűnik a környezet, amiről az agyunk tudja, hogy képtelenség, ahogy a csillagromboló makettjei is a mai napig megállják a helyüket. A film talán legnagyobb vizuális érdeme éppen a számítógép generált képekben keresendő, például Tarkin kormányzó életre keltése. Hihetetlenül élethűen digitalizálták a már megboldogult Peter Cushing arcát, mindezt tették annyira jól, hogy a közeli felvételeken is majd leesik az ember álla.
- SPOILER - A fiatal Leiaról ne is beszéljünk, még ha az ő - nem feltétlenül egyértelmű - feltűnése nem tart sokáig.
Mitől is vált ízig-vérig Star Wars filmmé?
Bár a legtöbb szereplő, köztük a főhős/főhősnő is ismeretlen a legtöbb néző számára, a történések legelejétől kezdve rendre fel-feltűnnek vizuális utalások, földrajzi és karakterbeli visszacsatolások a IV. epizódhoz. Minden Star Wars témájú történetben helye van egy droidnak, aki helyzetkomikumával, esetlennek tűnő megjegyzéseivel igyekszik menteni a helyzetet. Jelen esetben K-2SO-ról, az átprogramozott birodalmi droidról van szó. Elsőre rögtön egy C-3PO pótlékra gondolhatnánk, ám később rájövünk, ez mennyire nem így van. A VII. résszel ellentétben pont elég volt a poén faktor, se túl kevés, se túl sok. Szerencsére a filmet elkerülte a tipikus amerikai humor is, ami a tavaly bemutatott folytatásban Boyega karaktere által igencsak jelen volt.
Számtalan klasszikus X- szárnyú vadászgép is szerepet kap a történetben, és a végkifejlet előtti epikus űrcsata remekre szabott. Mi több, tökéletes lett. Azonban kétségtelenül a film legjobban várt jelenete Vader nagyúr feltűnése.
Olyan grandiózus a belépője, amit a jelenetből kifényképezve még a szobánk falára is kitennénk. Faltól falig, padlótól plafonig terjedően. Mindenkit megnyugtathatok, Darth Vadert ismét James Earl-Jones hangja kelti életre, s végre betekintést nyerhetünk abba - még ha csak pár jelenet erejéig is - miért is retteg mindenki jogosan annyira a nagyúrtól.
A film legnagyobb érdeme - és ez már szubjektív vélemény - hogy úgy válik igazi Star Wars filmmé, hogy igyekszik szakítani a hagyományokkal. Hogy mennyire bátran teszi ezt, más kérdés, hiszen rengeteg megmosolyogtató, hardcore fanok szívét melengető cameo résszel bővelkedik, mégis egy egészként nézve jól működik. Ha lehetőség van rá, eredeti nyelven, felirattal jobb választás.