2016. 03. 15., kedd, 17:14
Ákos női princípiumokról szóló véleménye szelet vetett és vihart aratott. Bagdy Emőke pszichológus elsőként vette védelmébe a népszerű énekest. Beszélgetőpartnerünk a klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.
A pszichoterapeutának határozott álláspontja van a férfi és női szerepekről. Aki szereti a feminin férfiakat és a házimunkát kerülő nőket, bizonyára felháborodással olvassa majd írásunkat. A többieknek viszont tartogatunk némi elmélkednivalót.
„Mi férfiak férfiak maradjunk, és nők a nők - szabadok, kedvesek- s mind ember, mert az egyre kevesebb”- írta József Attila. Egyetért ezzel?
A férfi és a nő két pólus. Nap és hold, nappal és éjszaka. Ezt a különbözőséget tiszteletben kell tartani. Ha elmossuk a különbségeket, abból csak boldogtalanság származik. Mert a nő az erőhöz vonzódik, ahhoz az ígérethez, hogy van valaki, akire támaszkodhat, akitől biztonságot kaphat, még akkor is, ha lehet, hogy soha nem támaszkodik rá. Ez a biztonság, ez a hit azonban kell a nőnek.
Mennyire kultúra függő ez az igény, csak az európai nőkre jellemző, vagy a világ bármely táján hasonló igényeket és elvárásokat fogalmaznak meg a nők?
Kultúrától függetlenül több felmérés is készült a nők férfiak iránti szükségleteiről. Ezekből egyértelműen kiderült, hogy minden nőnek szüksége van egy támaszt és biztonságot adó férfira, aki az erőt képviseli és megvédi nemcsak a nőt, de az egész családját.
Miből adódik a két nem közti jelentős különbség?
A nőknél az XX kromoszómából adódóan, az ösztrogén hormontermelésből és a jobb agyféltek dominanciából következően az érzelmi agy a dominánsabb, ezért másképp látjuk a világot, másképp gondolkodunk, meghatározó bennünk az érzelmi gondolkodás. A férfiaknál a tesztoszteron működés következtében pedig az erő bontakozik ki, erősebb a vázizomzatuk, az egész testfelépítésük. A női oldal gyengesége és a férfierő összekapcsolódása ad harmóniát a kapcsolatokban.
Ezek szerint nem szerep leosztásokról, hanem hangsúlybeli különbségekről beszélhetünk?
Az egyenjogúság és egyenrangúság gondolatában úgy kell megtalálnunk az egyensúlyt, hogy a férfi és a nő egyaránt megmaradjon a saját nemében, a saját képességében, abban, amit biológiailag, idegrendszerileg, hormonálisan hoztak. Ezt kell megerősíteni a neveléssel, a szocializációval, hogy boldogok legyünk, hogy kibontakozhasson a nőben a nő, a férfiban a férfi.
Napjainkban azonban egyre több elférfiasodó nőt és egyre több feminin férfit látunk. Hová vezet ez az út?
Ha ez folytatódik, akkor a biológiai karakterek is gyengülnek, s a végén, miként Huxley regényében, a Szép új világban, teljesen elmosódnak a nemek. Ez a folyamat azonban bizonyos szempontból szükségszerű is, mert ha a férfi nem tölti be férfiúi szerepét, nem ad erőt és biztonságot, akkor a nőnek kell ezt átvenni és megteremteni. Az ilyen családokban élő gyerekek azonban már rosszul szocializálódnak, nem kapják meg az édesapjuktól a megfelelő férfi mintát, nincs mit utánozniuk.
A párkapcsolatok másik gyakori problémája, hogy nem tudunk elköteleződni…
Egy férfinak és egy nőnek is sok tízezer párja lehet a földön. Mégis egyet választ, s amellett az egy mellett el kell köteleződnie, felelősséget kell vállalni érte. Ha ezt nem teszi meg, akkor csak felhasználja, elhasználja, majd kidobja a párját. A mai konzumkultúra azt üzeni, hogy addig élvezd a dolgokat, amíg jó, aztán dobd el, cseréld le! Ez óriási probléma.
Mennyire meghatározó az emberi életben a pár- és az egyéb társas kapcsolatok minősége, mennyit ad ez hozzá a boldogságunkhoz?
A Harvard Egyetemen folyamatosan végeznek olyan vizsgálatot, amelyben életút elemzés folyik. Ez azt jelenti, hogy a kiválasztott személyeket születésüktől a halálukig követik, minden adatukat elemzik, az egészségükről, a sorsuk alakulásáról. Ezek szerint a boldogságot, a megelégedettséget a harmonikus párkapcsolat és a jó baráti kör jelentősen befolyásolja. Nem elég azonban, ha egy párkapcsolatban holtodiglan- holtomiglan kitartunk, s közben teljesen elidegenedünk egymástól. Amikor a kapcsolatok harmonizálnak, akkor egy 50 évre prognosztizált ember életkora 80 évre emelkedhet. Ekkora jelentősége van életünkben a jó társas kapcsolatoknak.
