2016. 03. 12., szombat, 10:16
A középkor óta szokásos, hogy Nagy Szent Gergely névünnepén az iskolás gyerekek jelmezbe öltöznek, csapatostul járják a falut, és új diákokat toboroznak az iskolába, valamint adományokat gyűjtenek a tanító számára.
A VI. században élt Nagy Szent Gergely pápát, az ősi keresztény énekek, az ún. gregoriánok rendszerezőjét az iskolák és a tanítók pártfogójuknak tekintették. A középkor óta szokásos, hogy névünnepén az iskolás gyerekek jelmezbe öltöznek, csapatostul járják a falut, és új diákokat toboroznak az iskolába, valamint adományokat gyűjtenek a tanító számára. Régen az iskolaév más időpontban kezdődött.
Mészáros István kutatásaiból tudjuk, hogy a téli félév november elejétől március–április elejéig, a nyári félév márciustól október végéig tartott. Március 12., Gergely napja tehát a tanévzárás és a tanévkezdés ideje is egyúttal. A jezsuiták, a piaristák, az evangélikus és református kollégiumok 1599-től fokozatosan bevezették az őszi (szeptemberi) tanévkezdetet és a két hónapos nyári szünetet. „Csak néhány református falusi iskola dacolt az újító törekvésekkel...”, közéjük tartozott a Somogy megyei Darány és Csököly is. A Helytartótanács rendelkezése szerint 1861-től aztán mindegyik hazai kisiskolában szeptemberben kellett kezdeni a tanítást, és ez idő tájt már kötelező volt az iskolába járás.
A korabeli dokumentumok a Gergely-járást „cántálásnak” nevezik, és a diáktoborzást tekintik elsődleges céljának. A darányi református eklézsia 1861-es jegyzőkönyvéből kiderül, hogy a Gergely-járás több napig tartott, és a kántálás napjain iratkozott be a legtöbb gyermek az iskolába: „Gergely nap elmúltával az oskolás gyermekek dobbal, zászlóval minden házhoz elmennek, s oskolába felinvitáló éneket, s utánna verset mondván, Oskolás ujjonczokat azonnal magokhoz vesznek a házaktól, és igy sok ujjoncz a Cántálás napján, a többi pedig azután a napokban adatik iskolába.” Ugyanakkor 1846-ban a presbitérium a Gergely-járást már „aggszokásnak” minősíti és tiltja is: „Ez évi tavaszi közvizsgálat után az iskolásoknak Gergely-nap után szokott cántálása, mint a N. T. Esperes Úr által is megrovott aggszokás eltöröltetett Presbyteriális határozat által.” Mindezek ellenére Darányban és még más somogyi református, evangélikus iskolákban az 1861-es országos rendelkezésig szokás maradt a Gergely-napi diáktoborzás, utána már csak adománygyűjtő népszokásként élt tovább, végül az 1920-as, 30-as években ebben a formájában is megszűnt.
Felmerülhet a kérdés, hogy a Gergely-járás szokását miért éppen a protestáns iskolák őrizték meg legtovább, hiszen náluk – a katolikusokkal ellentétben – a szenteknek nincs kultusza. Ennek oka a helyi eklézsiák nagyobb önállósága, de főként az, hogy a régi hagyomány szerint Gergely-nap gyűjtötték össze a tanító (mester úr) részére az adományokat, ez a koledálás hozzátartozott a javadalmazásához.
A nemespátrói adatközlőnk ezt meg is erősíti: „Még a katolikus időgbü maradt fönn a a Szen Gergel naptya... A Gergel-napot möktartották azután is (az evangélikus hitre térés után), mör akkor szötték be a mestörnek a járandóságát.”
A Gergely-nap időjárási regulái közül ma is gyakran hallani, hogy „Gergely még megrázza a szakállát”, azaz havazás várható. A mesztegnyőiek a kalendáriumi rigmust is tudják: „Gergely napja ritka, ha jó, Hideg, szeles, sokszor van hó.” A gyakori időromlásra utal még a következő mondás: „Mátyás, Gergely, két rossz ember."
