2016. 02. 11., csütörtök, 07:45
A hamvazószerdai böjt után a farsangról maradt zsíros ételeket ezen a napon fogyasztották el, ezért ezt sokfelé , például Kisbárapátiban torkoscsütörtöknek is nevezik. Somogy északnyugati szegletében ilyenkor is szokás volt az álarcos alakoskodás.
Balatonszentgyörgyön fekete ruhában, belisztezett arccal, szarvakkal jár a csonkaördög, kísérője a halál, egy fehér lepedőbe burkolódzott, nagy krumplifogú alak. Este láncot csörgetve vonulnak, bezörgetnek a kiskapukon a következőket kiabálva: „Miért etted meg a zsirosat?” Akire ezt ráfogják, el is viszik.
Marcaliban is a halál és a csonkaördög járt. „Az ördögnek ojjan szarvai vótak, mint a szilajökörnek, piros nyēve mëg lógott. Mind a tojásnak a fele, ojjanbu csinyátak szëmëket, a közepe mëg égëtt. A lánc mëg csörgött az ódalukon... Ëgyné kasza is vót, a halálná. Am mëg köszörüte a kaszát háttu... Aszt kiabáták: Ki ëtte mëg a zsirossát? Ugy szoktak gyünni, hogy észrevétlenü. Begyüttek az ajtón, mikor fogták a kilincset, akkorát ugrottak, hogy majnëm beugrottak a szoba túsó végibe.”
A farsang befejezéseként csonkacsütörtökön néhol még egy utolsó bált rendeztek (Lábod, Mesztegnyő), amelynek végső aktusaként a cigányzenészek „eltemették a nagybőgőt”. Karádon ezt így mesélték el: „Lë vót teritve fehér lepödőve, mind ëgy halott. Aztán a bőgős felesége elsiratta: - Jaj, mëghaltá të kënyérkeresőm! Ne hajj mëg, mer të vagy a mi kënyérkeresőnk! Jajj, mi lësz most velünk! - Ezután ēmuzsikáták a Lëhullott a rezgő nyárfát, és folyt a bál tovább.”
Néhány éve a torkoscsütörtök jelentős gasztronómiai esemény, ez kiváló példa a néphagyományok fölélesztésére.