Ha Ágota szorítja, Dorottya majd tágítja

2016. 02. 05., péntek, 10:26

A nap időjárási megfigyelését rigmusba foglalta a népi hiedelem: "Ha Ágota szorítja, Dorottya majd tágítja” (tudniillik a telet, a hideget). Ágota napján sokfelé szenteltek kenyeret, de a privigyei szlovákok a háztető alá is tették, mert hitük szerint az a tűzvészt távol tartotta hajlékuktól.

Ebben a hiedelemben szépen összekapcsolódik Ágota-nap két fő jellemző szokása. Másutt pedig úgy tartották: ha az Ágota-napi kenyérből egy darabkát a vízre tesznek, megmutatja, hogy hol van a vízbefúlt, így aztán ki tudják fogni.

Szent Ágotát a tűzvész és földrengés ellen hívják oltalmul (a lávafolyam megállítása miatt). Hasonló okból ő az ércöntők, a kohászok és a bányászok védőszentje. A középkorban a tizennégy segítőszent között találjuk. Főleg a mellbetegek fordulnak hozzá. Az a gazdag szokás és hagyományvilág, amely nevéhez és ünnepéhez elsősorban Katániában fűződik, bizonyos vonásaiban a kereszténységen kívüli elképzelésekre is emlékeztet. Mégis teljesen tarthatatlan az a fölfogás, amely az Ágota-tiszteletet az antik Izisz- vagy Koré-kultusz egyszerű folytatásaként akarja értelmezni.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet)

Szent Agatha („A Jó”) – a legenda szerint – Szicíliában született előkelő görög családban, s Decius császár alatt szenvedett vértanúhalált (250-ben). A római helytartó beleszeretett, de mivel Agatha ellenállt, bordélyba csukatta. A keresztény szűz rendíthetetlen maradt, ezért bíróság elé állíttatta. A kínvallatás során hóhérai összeroncsolták, majd levágták a melleit. A rákövetkező éjjelen azonban megjelent Szent Péter a börtöncellájában és begyógyította a sebeit. A kínzásokba később mégis belehalt. Halálát földrengés kísérte. Szent Ágota kultusza egy halála utáni csodatettével kezdődik. Egy évre a történtek után kitört az Etna, s csak a szent sírjáról levett fátyollal sikerült megállítani a lávafolyamot. A szentet azóta is földrengések, vulkánkitörések, tüzek ellen hívják segítségül, és az ércöntők, bányászok egyik védőszentjeként tisztelik. (Nálunk a barokk korban szerepét Flórián vette át.)

Ágota levágott és Szent Pétertől visszakapott keble kultuszának másik ki nem apadó forrása. A középkorban mint a tizennégy segítőszent egyikéhez, a mellbetegek fordultak hozzá, de ő volt a szoptatódajkák, s általában az anyatej védőszentje. Kezében tállal, azon két levágott mellével jelenítették meg mindaddig, amíg a tridenti zsinat (1545—1563) be nem tiltotta a szent személyek illetlen ábrázolását.

Forrás: hungarotheka.hu