2016. 02. 02., kedd, 10:25
A kaposvári Csiky Gergely Színház művésze. Színész, rendező, egyetemi oktató. Több mint 100 színdarabban játszott, rendezett Kaposváron és Budapesten, de feltűnt a filmvásznon is. Munkáját 1997-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el. Beszélgetés Kelemen Józseffel.
Kétszer kapott Komor gyűrűt, tavaly év végén Nagymama díjat, és kollégái Kaszás Attila díjra is jelölték. Kelemen József a kívülálló számára úgy tűnik, pályája csúcsán van. Ön is úgy érzi, hogy most ért el karrierje zenitjére?
Az biztos, hogy nagyon jól érzem magam most a bőrömben, így, hogy egyik munkából megyek a másikba. Az egy nagyon áldott állapot a színész életében, mikor azon kell gondolkodnia, hogy miként fogok felkészülni a következő munkára. S ha sokáig megadatik nekem az, hogy ilyen szellemi és fizikai kondícióban ennyit dolgozzak, akkor elégedett leszek a szakmai életemmel.
Szirtes Tamás osztályában végzett 1989-ben a főiskolán, ahonnan rögtön Kaposvárra került, s azóta folyamatosan a Csiky Gergely Színház tagja. Soha nem érzett kísértést, hogy elmenjen és más társulatoknál is kipróbálja magát?
Kísértés sokszor volt, de valahogy úgy alakult, hogy mindig maradtam. Szeretek itt dolgozni és soha nem volt olyan hullámvölgy, ami indulásra késztetett volna. 2003-ban pedig elindult az egyetemen a színész képzés, ahol folyamatosan tanítok, s amely egy újabb szállal köt Kaposvárhoz. Itt van a családom, a feleségem és a gyermekeim is. A kísértés azonban folyamatos, sokfelé hívnak, jelenleg is rendezek Budapesten a Thália Színházban. Bár szakmailag a fővárosban több a kihívás, a családnak jobb, hogy itt vagyok.
Az biztos, hogy a társulatra nem panaszkodhat. Másodszor kapta meg a Komor-gyűrűt, decemberben Nagymama –díjas lett, és a kollégák Kaszás Attila díjra is jelölték, amely egyértelműen a kollégák megbecsülését jelenti.
A Komor-gyűrűt a társulat szavazatai alapján ítélik oda. A díj a szakmai alázatra, munkabírásra, munkaszeretetre vonatkozik, és nagyon jó érzés, ha a kollégák azt gondolják rólam, hogy jól végzem a munkámat.
Ezt a szakmai szeretet és alázatot igyekszik átadni az egyetemi tanítványainak is, akik közül többeknek bemutatkozási lehetőséget is ad a rendezéseiben. Miért érzi ezt fontosnak?
Nagyon sok tehetséges fiatal van, de nagyon telített a szakma, csak a legtehetségesebbek tudnak elhelyezkedni. Nem irigylem ezért őket, de ahol tudom, segítem a tanítványaimat. Az idei évadban a rendezésemben színpadra vitt Mezítláb a parkban című előadásban is szerepel egy tehetséges egyetemista, Tenki Dalma, akinek telitalálat volt ez a szerep.
Ebből a sokféle profilból, a színészetből, rendezésből és tanításból miben tud a leginkább kiteljesedni?
Mindig abban, amit éppen csinálok, azt próbálom a legnagyobb tisztelettel és szakmai tudással művelni. Teljesen más jellegű mind a három munka, de mindegyikből rengeteget tanulok. Tanulok abból, ha játszom, ha rendezek, és tanulok a tanítványaimtól is. Ez mind együtt adódik össze bennem egy teljes egésszé.
Rendezőként mi a fő vezérfonala, ami mentén végig visz egy előadást?
Miután színész is vagyok, általában színészekben gondolkodom, igyekszem olyan darabokat keresi, amelyekben a színészeknek jó szerepeket tudok adni. Ez a gondolkodásomat is meghatározza a darabról, tehát mindig színész centrikusan gondolkodom az előadásokról.
Színészként milyen karakterek állnak a legközelebb önhöz?
Mindenevő vagyok, ha mégis muszáj kategorizálnom, akkor azt mondanám, hogy karakterszínész vagyok, de az elmúlt évadban például négy teljesen különböző nagy szerepet játszottam.
A 25 évad előadásai közül nyilván minden szerepet nem lehet felsorolni, biztosan van azonban köztük néhány emlékezetes. Melyik az, ami elsőre eszébe jut?
Főleg a kezdetekből vannak nagyon emlékezetes szerepek, például a Paraszt Hamlet, vagy a Hegedűs a Háztetőn, majd később a Mohácsi János előadások. Mindegyik mástól emlékezetes, vannak olyan darabok, melyekkel már többször is találkoztam. Eljátszottam benne egy szerepet, majd évekkel később egy másikat, majd rendezőként is belebotlottam.
Ezen a pályán, ha csak érintőlegesen, de megjelentek a filmszerepek is. Olyan könnyedebb mozikban, mint a Legényanya, vagy a Sose halunk meg mellett a komolyabb témájú Sorstalanságban is játszott. Szívesen áll kamera elé?
Nagyon szívesen forgatok, de kevés lehetőségem van erre. Legnagyobb szerepem a Lukáts Andor rendezte Portugálban volt, de az összes többire is szívesen emlékszem. Színpadon és filmben egyaránt szívesen mutatom meg magam.
