2015. 12. 22., kedd, 14:40
A krisztkindli a német telepes községek jellegzetes szokása, a népviselettel együtt valószínűleg még az óhazából hozták magukkal. Még a közelmúltban is élő szokás volt, sőt mostanában is felújítják több helyen. Somogyban Pusztaszemes, Kaposfő, Miklósi, Németlad, Bőszénfa, Szulok, Boldogasszonyfa községekből van adat róla.
A magyar bölcsőskézéssel rokon szokás: fehér ruhás kislányok kis bölcsővel, kezükben kis csengettyűvel járnak házról házra, a karácsony történetét mondják el énekszó és csengettyűszó kíséretében.
Az Első kaposfői kalendárium című kiadványban Spanenberger János részletesen leírja a helyi krisztkindlit (köznyelven Christkindchen formában említi). A német nyelven előadott játékot adventben tanították be, a következő szereplők voltak benne: Szűz Mária, Szent József, 1 főangyal, 4 angyal fehérben, fehér koszorúval, betlehemi csillaggal, mindegyik egy kis csengővel. Szent József bundabekecsben, fehér kucsmával, fehér szakállal, vállán tarisznyával, egy nagy botot is vitt. „Ő volt egyben a védőjük is, és ő szedte össze a kapott ajándékokat.” A főangyal bejelenti jövetelük célját: „Engem ide a jó Isten küldött azért, hogy a szorgalmasan imádkozókat és éneklőket megjutalmazzam, a rosszaknak virgácsot adjak.” Majd Mária behívta Szent Józsefet a bölcsővel, behozták az előre elkészített ajándékokat (ezt a család egy felnőtt tagja az ajtó előtt adta oda a krisztkindliseknek), és kiosztották a ház gyerekeinek. Végül a főangyal kiskorbácsával megérintette a család minden tagját, aztán ének- és csengőszóval vonultak el. Amint láthattuk ebben a régi német karácsonyi szokásban érdekesen keveredik a mikulási ajándékosztás és az aprószenteki egészségvarázsolás motívuma.
A boldogasszonyfai Christkindliben a hat asszony, Szűz Márián és Szent Józsefen kívül egy kocsmáros is szerepel. Ők egy kör alakú stábot vittek, melyet papírrózsákkal díszítettek. Egy széket is vittek, mert erre tették rá a bölcsőt a Kisjézussal. A kocsmárosnál batyu volt, ő gyűjtötte össze az ajándékokat. A christlindlit a templomban a betlehem előtt fejezték be, utána kezdődött meg az éjféli mise.
Paradicsom-játék, Heródes-játék
A két dramatikus szokást azért tárgyalom együtt, mert Somogyban kizárólag a német telepesek hagyományához tartozik, és a krisztkindlivel együtt mindegyiket karácsony előestéjén adják elő. (Több helyen ez a nemzetiségi hagyományőrző együttesek karácsonyi műsorában, a színpadon jelenítik meg.) A három szokás szereplőkörében a következő megoszlás érvényesül: a krisztkindli a kisebb lányok szokása, a Paradicsomjáték (Paradeisspiele) a nagylányoké, míg a Heródes-játékot a legények adták elő. Bálint Sándor szerint „a paradicsomjáték középkori örökségként ma már csak a katolikus székelység és Erdély református magyarsága körében él, de más megfogalmazásban fölbukkan hazai németségünk körében is.”
Somogyban szinte mindegyik német nemzetiségű községben ismerik, század eleji gyűjtések alapján Csánki Somogy vármegye című monográfiája is megemlíti: „Ádám és Éva napján a nagyobb lányok előadják néhol azt a bibliai történetet, mikor az Úr az első emberpárt kiűzi a paradicsomból. Ez a paradicsomjáték. Van Ádám, Éva, Isten, két angyal, ördög. Magukkal visznek egy karácsonyfát, melyen sok az alma, sőt a kígyó is rajta látható (Németlad).” A pusztaszemesi nagylányok népi ruhába öltözve játszották, ők is karácsonyfát vittek házról házra, a szokás meglétét a bőszénfai és a miklósi néprajzi gyűjtések is dokumentálják.
A Heródes-játék a nagyobb fiúk, legények szokása, régi magyar ruhákba öltöztek, kardokat, zászlókat vittek magukkal. A Jézus megöletésére kiadott heródesi paranccsal kezdődött a német nyelven előadott szöveg, és német egyházi énekek is szerepeltek benne.
Pusztaszemesen az éjféli misén mindhárom csoport (krisztkindli, paradicsomjáték, Heródes-játék) az oltár előtt foglal helyet, kezükben lámpát tartanak.