2015. 12. 21., hétfő, 11:14
A bábtáncoltató betlehemezésben általában hat szereplő vett részt: egy katona (huszár, Vörsön tűzoltó) ment elöl, majd két angyal vitte betlehemet, utánuk a három pásztor (2 dadó meg egy öreg dadó) következett. A dadók Balatonszentgyörgyön „sëmfüsëmfába” öltöztek, ennek a hajtásaival rejtették el arcukat.
„Igy nëm láccottak mëg, mer ugyë ojjanokat ámottak, hogy nëm szerették vóna, ha mëgismerik őket.” A dadók másutt kifordított kucsmába, rossz ruhába öltöztek, kenderből nagy szakállt csináltak maguknak. Vörsön az angyalokat tűzoltók helyettesítették, az itteni betlehemes csoport képe több néprajzi kiadványban is szerepel.
A bábtáncoltató betlehemezésről Sági János az Ethnográfia mellékleteként megjelentetett Néprajzi Értesítő 1904. májusi számában részletes leírást adott közre Balatonszentgyörgyről. Fényképet közöl, bemutatja a kellékeket, megnevezi, lerajzolja a bábukat is. A következő bábuk szerepeltek akkoriban: két pásztor, Mária, Szent József, ördög, kéményseprő (ez utóbbi kettő mozgatható volt, verekedtek egymással), dékán (kezében pénzgyűjtő zacskóval), Laczkó: „Nagyon víg fiú, ruházata is élénk piros. Laczkón egy kis masina is van. A betlehemesek ennek segélyével tudják elérni azt, hogy Laczkó ... élénken kalapáljon.”
Gönczi Ferenc a Somogyi gyermek című könyvében a bábtáncoltató betlehemezést balatonszentgyörgyi, lengyeltóti, marcali és mesztegnyői gyűjtése alapján szemlélteti. A bábuk helyenként eltérnek a balatonszentgyörgyi változatban ismertetettől, Lengyeltótiban kéményseprő, dékány, katona, menyecske, ördög, pap és pásztorok szerepelnek. A mesztegnyői bábuk rajzát is megadja, és rögzíti a bábtáncoltatás sorrendjét: először a két pásztor szerepel, majd az ördög és a kéményseprő verekedik, eltűnnek, aztán újra előjönnek, táncolnak, utánuk a Jutka és Marinka és a magyar paraszt bábuja táncolnak, csókolóznak, ezután Laczkó és az ördög következik. „Az utolsó ének alatt már csak egy táncol, és pedig Lengyeltótiban a dékány, Marcaliban s másutt a menyecske, karján vagy nyakán nyitott zacskóval. Ebbe rakják az ajándékba szánt pénzt.”
A Balatontól délnyugatra fekvő települések betlehemezésében Vörs, Balatonszentgyörgy, Hollád, Balatonberény községekben többnyire azonos szöveg, dallam szerepel, a bábozásban azonban a berényi a legjátékosabb. Móráczné Nagy Csilla leírása szerint ez a következő módon történik. A szereplők énekének ütemére a betlehem mögött a katona mozgatja a bábukat. Először a két pásztor táncol, majd a két rongyos legény, utána a két angyal táncol és röpköd a betlehem körül. Ezután az ördög és a kéményseprő viaskodik, a kéményseprő – a gyerekek nagy örömére – kiröpíti az ördögöt a betlehemből, végül a kéményseprő egyedül táncol, örvendezik.
A katonának régen fakardja és csákója volt. A pásztorok bundát vagy bekecset hordtak, kalapjukról rongyok lógtak, arcukat is bekormozták, hogy ne ismerjék fel őket: „kenderkóc szakállunk lógott a hasig, láncos botot is vittünk... Ujan 14–16 évessek vótunk. Ijjen kis épület vót a kápolna, abba csinátunk kis fadarabokból, ködmendarabokból bábukat, oszt a derekunkon vót drót, az angyal ott fokta üket, háturul belenyút a kápolnába, ott táncótatta üket, amikor montuk, hogy Jutka, Marinka, akkor aszt mutatta. De az angyal kezét nem lehetett látni!”
A bábtáncoltató betlehemezés menetét vázlatosan a következőkben lehetne összefoglalni: Először a Katona vagy néhol az úgynevezett Beköszöntő lépett a házba a bekéretőzés után. Táskán a következő versekkel kezdte:
„Szerencsés jó estét a házigazdának,
ha még vendégei nem voltak, mi megjöttünk!
Hurkát kolbászt eleget hozzanak,
amellé jó bort is adjanak!
Állj fére, te kofa,
Ne nézz, mint vasvella,
Sárkánfülű banya
Takarodj a sarokba,
Kend be magad avasodó véreddel,
Verd be fejünket penészes pénzeddel!”
Ezek a „gonoszűző rigmusok” más somogyi betlehemes szövegekben is előfordulnak, természetesen sok-sok változatban. A Katona után az angyalok behozzák és az asztalra teszik a betlehemet, közben énekelnek. Ezek után egymást követve jön be az 1. és a 2. pásztor, végül egy hajlott öreg dadó. Ez a pásztorjáték legtréfásabb szereplője, már a beköszöntője is sajátságos: „Husos, kóbászos, gimbërű gombócos, poléciás, pogácsás, cifrëngős-cafrangós aransarkantyus jó estét, szerelmes fiaim! Látom, ti itt benn iszësztëk-ëszësztëk, vagy csak ënnétek, ha vóna mit? Errő a szëgén gigyëgő-gögyögő öregapátokró még mëg sëm emlékëztëk? Mit nëm nézëk, evvel a csij-csajgorás botommal kilenc réfës nadrágszíjjat hasítok a hátatokból.” (Hollád). A pásztorok bejövetelük után lefekszenek a földre, alszanak, az angyal glóriájára föl-fölébrednek, és elmesélik álmaikat. Ebben nagyon sok a humoros és a helyi körülményekre aktualizált elem, s természetesen számos célozgatás hangzik el a várt adományokról. Végül a betlehemhez járulnak, mind énekelnek. A duda- és népi táncnóták dallamára a Katona, a Beköszöntő vagy valamelyik angyal táncoltatja a bábukat:
„Jutka, Marinka,
Sör, bor, pálinka
Jó vóna, ha vóna,
Eggyet ihatnánk
Mindnyájan, mindnyájan.
Palkó pajtás, fujd dudád, fujd dudád,
Fujjál nékem szép nótát...”
„Eggyik angyal furuglál, furuglál,
A másik meg trombitál,
Erre mindegyik ugrál.”
Az ének vége felé rendszerint a következő versezeteket iktatták be:
„Hallod, hallod pajtás,
Zörgeti a kulcsát
Kivel fölnyitja a
Pénzes ládicskáját,
Lázsiássát, huszassát,
Koszorus bankóját,
Nékünk osztogassa
Penészles huszassát.”
A bábtáncoltató betlehemes játéknál külön koreográfiája volt a pénzgyűjtésnek: „mikor nagyon csörgetëtt az angyal a csëngőjévē, pénzt szoktunk belerakni a kizsgyerëkëknek a tarisznyájába” (Marcali), Balatonberényben a végén Laczkó bábu oltogatta el a gyertyákat, és pénzadományt kért a perselybe. A betlehemezőket tepertős vagy diós pogácsával és borral is megkínálták.
A betlehemes csoportok nem csupán a saját falujukban jártak, hanem a távolabbi községeket is felkeresték: „A somogyi legények feljönnek Zalába gyalog 4–5 óra járásnyira is. Egész héten járnak faluról falura, házról házra” – írja 1904-ben Sági János a Keszthely vidékiekről.
A Magyar Népzene Tára Balatonkeresztúrról, Kilitiból és Nagybajomból közli a bábtáncoltató betlehemezés leírását, Együd Árpád pedig Vörs, Szegerdő, Hollád, Tikos községekből, az utóbbi kettőből két változatot is leír. Sajnos, csak a szövegre volt figyelemmel, a játék körülményeit nem rögzítette, így a bábjáték mikéntjét nem tudjuk tanulmányozni. Petánovits Katalin külön tanulmányt szentelt a vörsi bábtáncoltató betlehemnek, SZapu Magda Együd 1974-es gyűjtését adja közre a Karácsonyi ünnepkör c. könyvében. A hivatkozott könyvek még további forrásokra is rámutatnak. (In: Király Lajos: Somogyi népszokások I. A kalendáriumi jeles napok és a falusi társas munkavégzés szokásai.Kaposvár, 2002.)