2015. 12. 13., vasárnap, 07:44
Luca asszony a somogyi néphitben nagy hatalmú, ártani tudó lény, a gonoszok közé tartozik, és főleg neve napján kell tartani tőle. Luca napjához számos dologtilalom és varázsló cselekmény kapcsolódik. Varrni sem szabad, mert bevarrják a tikok seggit. Kotyolás, Luca szék, mágikus események titkát mutatjuk meg.
Régen Szent Lucia napjához nagyon sok népszokás és babona kapcsolódott, egy részük ma is él. A Siracusában, Szicilia szigetén a 3. és 4. század fordulóján élt és keresztény hitéért vértanúságot szenvedett szent vallási kultusza nálunk nem jelentős, de kalendáriumi helye Európa-szerte nevezetessé tette. A Lucia – magyarul Luca – név a lux, azaz a „fényesség” szóból származik, és a mai Gergely-naptár előtti Juliánus-naptár szerint Lucakor volt az év legrövidebb napja, és ekkor volt a leghosszabb az éjszakai sötétség. Valószínűleg az egyház is tudatosan választotta Luca napjának a téli napforduló időpontját.
A magyar néphitben a csodatévő Szent Luca képzete csak nyomokban található meg, ezek egyike az, hogy őt kérik a szembetegségek gyógyulása érdekében. Legendájából még annyit tudnak, hogy nem akart férjhez menni gazdag kérőihez, ezért rokonai halálra kínozták, de ő inkább az ártatlanságot vállalta. Mint női keresztnév a 20. század utolsó éveitől újra divatossá vált.
Luca-napi tilalmak
A magyar hiedelemvilágban igen jelentős szerepe van a démonikus tulajdonságú Lucának, a sokfelé Luca boszorkánynak nevezett természetfeletti hiedelemlénynek. Luca asszony a somogyi néphitben nagy hatalmú, ártani tudó lény, a gonoszok közé tartozik, és főleg neve napján kell tartani tőle. Luca napjához számos dologtilalom és varázsló cselekmény kapcsolódik. Elsősorban az asszonyoknak kellett vigyázni, általánosnak tekinthető például a fonás, varrás és a mosás tilalma.
A mosási és varrási tilalom Somogy-szerte a baromfiakkal, főleg a tyúkokkal van összefüggésben: ha mosnának ezen a napon, akkor szétmosnák a „tikok valagát”, ha varrnának, akkor bevarrnák a „tikok seggit”, nem tudnának tojni.
Luca napján nem adtak ki semmit a házból, mert az elviszi a szerencsét (Büssü, Lábod). Nem szabad kenyeret sütni, mert Luca asszony visszalöki a kemencéből; fonalat áspálni, mert aki megteszi, úgy fog forogni, mint az áspa (Lábod).
Mindenfelé ismert és követett szabály az, hogy ezen a napon asszony, nő nem mehet el a háztól, mert akkor majd az apró baromfiak szétszélednek. „Amelyik nő a szomszédba megy aznap, ott annak a fejét a moslékos vödörbe dugják, hogy el ne vigye tőlük a szerencsét.” Ezen a napon az asszonyoknak otthon kellett ülni, sőt „tíz óra előtt nem is kelhetett fel”, hogy sok kotlósuk legyen tavasszal, s azok nyugodtan üljenek a tojásokon. Több helyen is említették, hogy a hajnali-reggeli kotyolókat sem a gazdaasszony, hanem a család egy másik nőtagja fogadja (Büssü, Gölle, Toponár). Az viszont szerencsének számít, ha férfi állít be a házhoz először, őt leültetik, hogy el ne vigye a szerencsét.
| Luca-napi mágikus cselekmények |
|
Luca napjának, éjjelének varázserejét a néphagyomány szerint a hozzáértők a saját hasznuk, szerencséjük biztosítása érdekében kihasználták. Somogyban is él az a babona, mi szerint forgácsot kell lopni a szomszéd favágítójáról, hogy korán legyen kotlós és sok csibe keljen ki. Göllében az „ügyes” gazdaasszony a Luca-nap előtti éjjel a szomszéd kerítéséből titokban lefaragott egy darabot, ezt betette a tyúkólba, hogy a tyúkok jobban tojjanak, és nagyobb legyen a szaporulat. A szomszédból lopott szalma, forgács onnan elhozza a hasznot, Lábodon erre a szalmára ültetik a kotlóst. Berzencén a szomszédból lopott forgácsos földet otthon főtt kukoricával keverték össze, és hordóabroncsba öntve adták a tyúkoknak. (Ahogy az abroncs összefogja a hordó dongáit, úgy ettől a varázslattól a tyúkok is együtt maradnak.) A „varázskör” motívum van egy másik cselekedetben is: A gazdaasszonynak Lucakor többször le kellett guggolni úgy, hogy a szoknyája mind nagyobb karéjt mutasson. A tyúkok megkurkálása is bőségvarázslás, azt célozza, hogy többet tojjanak. Lábodon a Luca-nap előtti este a gazda pemetet ráz a tyúkólba, sőt végén még a tyúkól előtt ráült egy göcsre, és kotyult. Szőcsénypusztán Luca reggelén a gazdaasszony egy előző nap előkészített „mogyorófa vesszővel kotoncsolt a tikok alatt, hogy: „Ne csak üjjetëk, sokat kotorgyatok, sokat tojjatok, kotyujjatok! A legtöbb helyen azonban a kotyolók által otthagyott kotyolóbottal piszkálták meg a tyúkokat, a mezőcsokonyaiak, nágocsiak szerint erre a disznóölési „pörkölőbot” a legmegfelelőbb. |
A kotyolás
A Luca-nap legnevezetesebb szokása Somogyban a kotyolás, szinte nincs is olyan község, ahol ne gyakorolták volna. Szórványosan még ma is él. Mivel a „hatásos” kotyoló szöveg bőven tartalmaz ízléstelen, szeméremsértő részeket is, a falvak egyházi és iskolai vezetői tilalmazták.
A somogyi kotyolószövegeknek sok változata van, hiszen ezt maguk a kotyolók is spontán módon alakítják: vallásosabb, szigorúbb erkölcsű családnál szemérmesebb szöveget, másutt, főleg eladó lányos házaknál trágárabb, vaskosabb rigmusokat vesznek elő.
Luca napjának hajnalán, kora reggel két fiúgyermek, legény (ritkán egyedül is mentek) indult útnak, először a rokonok, ismerősök házát keresték fel, aztán máshova is bekérezkedtek a „Szabad-ë kotyúni?” szavakkal. A válasz legtöbbször a szabad volt, hiszen már várták őket, s a háziak is fontosnak tartották a kotyolók varázsló tevékenységét. A kedvező válasz után a magukkal hozott kotyolófát letették a konyha földjére, rátérdeltek, és a ház egyik nőtagja előtt elkezdték mondókájukat.
Ezután a baromfiak szaporaságát, a háziak egészségét, gazdagságát kívánó mondások következtek, melyeket recitálták:
Kētöknek annyi csibéjje, zsibájja lögyön, mind égön a csillag, fődön a füszál! Kitty-kotty...
A kētök disznajának uan vastag szalonnája lögyön, mind a mestörgërënda! Kitty-kotty...
Kētök disznajának ojan hosszu kóbássza lögyön, mind ide Budapest! Kitty-kotty...
Kē csikaji ugy ugrájanak a kocsi előtt, mind a béka a vizbe! Kitty-kotty...
Kēt fejszéje, furuja ugy ájjon a nyelibe, mind az én pöcsöm a tüjjibe,
Kēt furuja ugy mönnyön a fába, mind az én pöcsöm a lányba! Kitty-kotty...
Kētök lányának akkora csöcse lögyön, mind a dorikorsó! Kitty-kotty...
Kētök lányának a seggin ugy gyüjjön a fing, mind a kemönce száján a füst! Kitty-kotty...
Kēt tiktyainak annyi tojása lögyön, mind az erdőbe a gubita! Kitty-kotty...
Amikor befejezték a kotyolást, a gazdaasszony (vagy helyette egy nő) egy szakajtóból morzsolt kukoricát szórt a kotyolók fejére, miközben ők a csibéket szólongatták. Ezt aztán összesöpörték, és aznap megetették a tyúkokkal. A kotyolók fizetségéről így nyilatkoztak: „Akkor kaptunk hun ëd darab májushurkát, hun ëd darab szalonnát, mök két krajcárt szoktunk kapni, hármat, ugy izs vót, ahun ëggyet. Vót uan hel ahun vót pálinka, mék kaptunk ëty kupica pálinkát is. Mer röggē vót, ügyë, akkor még bort nëm ittunk.”
Luca szék
A Luca-szék készítésének szokása Somogyban régen általánosan ismert tevékenység volt, az idetartozó hiedelemtörténetek még ma is gyűjthetők. A szék varázserejét az adta, hogy Luca napján kezdték el készíteni, minden nap dolgoztak rajta, és éppen a karácsonyi éjféli misére készült el. Akkor azt elvitték a templomba, és a bejárati ajtó mellett vagy a harangkötél alatt ráálltak, mások szerint beleültek és meglátták, hogy kik a faluban a boszorkányok. Nekik ugyanis nagy szarvuk volt, de ezt csak a Luca-székről láthatták. A boszorkányok haragudtak arra, aki leleplezte őket, ezért a Luca-szék használói nem várták meg a mise végét, szaladtak haza, de útközben mákot vagy kölest szórtak el, melyet az üldöző boszorkányoknak fel kellett szedniük. Ha szerencsésen hazaértek, akkor azonnal elégették a Luca-széket, mások pedig már útközben beledobták a patakba.
Luca napjához 12 napra van karácsony, ezt az időszakot sokféle jóslásra használták fel. Naponta jegyezték, „esett-e, fujt-e, sütött-e”, ebből következtettek a jövő év 12 hónapjának várható időjárására. Szokás volt hagymakalendáriumot készíteni. A szétvágott hagymából 12 levelet besóztak, mindegyik a következő év egy-egy hónapját jelképezte: amelyikben megolvadt a só, az esős hónap lesz.
