2015. 11. 30., hétfő, 07:43
Szinte mindegyik somogyi faluban, városban ismernek valamilyen „andrásoló” szokást. Mesztegnyőn a lányok este bal lábbal léptek föl az ágyra, és ezt mondták: „Ágyamba lépök, Szent András kéröm, sugjad mög az éjjel, ki lössz majd a férjem.”
A téli ünnepkör a legtöbb helyen András apostol és vértanú november 30-i „égi születésnapjával” kezdődik. András eredeti jelentése: férfi, férfias, ez az eladó lányok számára az egyik legfontosabb férjjósló alkalom.
Azt tartották, hogy leendő férjük éjjel majd megjelenik álmukban. Ezen a napon a mezőcsokonyai katolikusok böjtöt tartottak, a nagylányok egész nap csak három szem búzát ettek, három csepp vizet ittak, s hitük szerint ők is megálmodták férjüket. Lábodon is böjtöltek a lányok, sőt éjszakára az asztal alá feküdtek. Tettek melléjük egy tükröt is, úgy hitték, hogy éjjel majd megálmodják, ki lesz a férjük. Ha ágyban feküdtek, akkor éjszakára gatyát tettek a fejük alá. Elalvás előtt a párnát kilencszer kellett megfordítani. A vörsi lányok is böjtölnek, és lefekvés előtt férfiinget tesznek a párnájuk alá, hitük szerint: „Aki bőtül András naptyán, vőlegént lát éccakáján.”
„Ha a köténbe buzamag hull, gazdag, ha rozsmag, szëgény lësz a párgyuk. Ha mëg pondró hull a rozsszalmábu, jövőre mëgesik.”.
Ők még további férjet jövendölő praktikát is tudnak (ezek többsége Somogy-szerte ismeretes): András nap „jó bele köll rugnyi az óba, ahányat röffent a disznó, annyi év múlva mënnek férhő.” Még a zsúptetős házak idejéből ered az András-napi ereszrázás szokása: A kíváncsi lány megrázta az ereszt, alátartotta a kötényét, és figyelte, hogy mi hullik bele. „Ha a köténbe buzamag hull, gazdag, ha rozsmag, szëgény lësz a párgyuk. Ha mëg pondró hull a rozsszalmábu, jövőre mëgesik.”.
Az andrásoló babonás szokások közül Somogyban a böjtölés a legáltalánosabb, a lányok Somogyudvarhelyen, Somogysámsonban, Mezőcsokonyán, Lengyeltótiban stb. reggel, délben, este egy-egy szem búzát, és egy-egy csepp vizet vettek csak magukhoz. Berzencén 3-szor 3 szem búzát ettek, és itt nem álmukban tudták meg jövendőbelijük nevét, hanem reggel derült ez ki, mert amilyen férfinevet hallottak először, olyan nevűt vártak kérőnek. A leendő férj neve abból is kiderült, hogy András-nap reggelén melyik irányból hallja az első kutyaugatást. Somogysámsonban vöröshagymaszeleteket sóztak be, és férfinevet adtak neki: a legkorábban levet eresztő hagyma nevét várták vőlegénynek.
Több somogyi községben, pl. Buzsákon, Somogyjádon is szokásban volt a gombócfőzés. Páratlan számú gombócot készítettek, mindegyikbe egy kis cédulán fiúnevet helyeztek: amelyik gombócot először földobta a forró víz, azt kikapták, és a benne levő név tulajdonosától remélték a leánykérést.
Van ahol sokágú andráscsillagot készítenek, a csúcsokba itt is egy-egy fiúnév kerül. Este lefekvés előtt elkezdik letépdesni a csúcsokat, és az utolsó csillagban lévő név tulajdonosát gondolják férjjelöltnek. Felsőmocsoládon nem tépdestek, hanem lefekvés előtt a párnát 77-szer megforgatták. „A forgatás alatt tilos volt hangot adni vagy hallatni, különben meg kellett ismételni a forgatást. Majd a csillag egyik ágát behajtották, de csak másnap reggel nézték meg, hogy milyen név szerepel alatta. Ilyen nevű lesz a férje.” Cserénfa községben a jóslást végző lány egy idősebb nőrokon segítségével egy kört 13 cikkre osztott, és 12 részbe egy-egy férfinevet írt. Ezt a papírt lefekvéskor a párnája alá tette, és felhúzta a vekkert éjfélre. Amikor csörgött az óra, félálomban egy körcikket behajtott, és megnézés nélkül visszatette a párnája alá. „Azt tartották, hogy amilyen név van a betűrt körcikken, olyan nevű lesz a férje. Ha az üres szeletet hajtotta be, abban az évben nem megy férjhez.”
A horvát eredetű Buzsákon András-nap már elkezdődtek a baromfiak termékenységét elősegítő mágikus célú szokások. A háziasszony napkelte előtt összesöpörte a forgácsot a favágítón, és kukoricával keverve a tyúkok elé hintette, és háromszor ismételve ezt mondta: Pipi-pi, kotyuljatok, tojjatok. Szokás volt a tyúkólak felsározása is, hogy jobban tojjanak és elég kotlós is legyen. A Buzsák környéki délszláv eredetű községekben már Szent Andráskor megkezdték a kotyolást, ezen a tájon háromszor kotyoltak: András-nap, Lucakor és karácsony este.
Ha András fagyos, | karácsony totyakos.
A gazdálkodással és az időjárással kapcsolatban András-naphoz kevesebb hiedelem és regula kapcsolódik. A kapolyiak szerint az ekkor született malacokat megeszi a kosz. A nap időjárása karácsonnyal ellentétes: „Ha András fagyos, | karácsony totyakos.”
András elzárja a hegedűt
Még hosszan lehetne sorolni a részben még ma is élő, változatos andrásoló hagyományokat.. Az András-nap az őszi vidám kisfarsang végét jelenti, utána már az advent kezdődik, a régi világban innentől vízkeresztig, a nagyfarsang kezdetéig tilos volt a mulatozás, erre mondták, hogy „András elzárja a hegedűt”.
| A történelmi András apostol: |
|
András életéről az evangéliumokból keveset tudunk meg. A Galileából származó halász testvérével, (Simon) Péterrel együtt kezdetben Keresztelő János tanítványai közé tartozott, majd elsők között lett Jézus követője. Az újszövetségi apokrif irat, az András cselekedetei már több részletet feltár az apostol életéből.
A szentről szóló apokrif könyvből megtudható, milyen próbatételek vártak András apostolra útja során, míg Krisztus örömhírét hirdette Örményország napégette pusztaságain, Kurdisztán szakadékos hegyein át a Fekete-tenger partjáig. Feltűnt a szkíták között is, bejárta Thrákiát és Görögországot, míg végül Achaiában Aegeas prokonzul elé kellett állnia. A helytartó megkérdezte tőle: ,,Te vagy az az András, aki lerontod a bálványok templomát, és az embereket abba a babonás szektába csábítod, amelynek kiirtására a római császárok parancsot adtak?” András így válaszolt: ,,A római császárok még nem ismerték föl, hogy Isten Fia minden ember üdvösségéért jött el”, majd föltárta a kereszt által történt megváltást, és tanúságot tett Jézus mellett. A helytartó egyre türelmetlenebbül hallgatta. Hitvitájuk végeztével börtönbe vetette, majd mikor az apostol a kínzások alatt sem tört meg, parancsot adott megölésére. Kr. u. 60-ban az achaiai Petra városában feszítették meg. A legenda szerint András két napig függött a keresztfán, s ő maga tartotta vissza az embereket attól, hogy levegyék onnan. A harmadik napon véget értek kínjai, halála pillanatában csodálatos fény ragyogta körül… Keresztjének szárait nem derékszögben, hanem átlósan ácsolták, azóta nevezik András-keresztnek ezt a formát. |
