2015. 09. 26., szombat, 17:48
A kisebb szőlőkben a család ma is rokonok, ismerősök segítségével szüretel. Régen Somogyjádon és másutt is Ferenc napján kezdték a szüretet, mostanában azonban a korábban érő fajtákat termesztik, legtöbbször már szeptemberben hozzákezdenek a szürethez.
Egykor csak a hegybíró adhatott engedélyt a munka megkezdésére, Egyed-naptól (szept. 1.) pl. „abroncsos, edényes szekérrel” nem volt szabad a hegybe menni. A hegyközségek rendjét „a szőlőhegyi artikulusok” szabályozták, betartására a választott hegybírón kívül a fogadott hegycsőszök ügyeltek. A szedésben részt vevők vidáman, rendszerint dalolva végezték munkájukat, a gazda étellel-itallal vendégelte meg őket, a munka végeztével a náluk lévő edényben szőlőt is vihettek haza.
Tamás József írja 1940-ben, a somogyi női népművelés lehetőségeit bemutató, Kaposváron kiadott könyvében: „A szüret egyik legkedvesebb falusi munkaünnep. Sok vendéget hív a gazda ehhez. A gazdaasszony ilyenkor kitesz magáért, hazulról hozza a hideg kacsát vagy „tikot”, libát, az elmaradhatatlan diós kalácsot, és a pincénél bográcsban készítik a paprikást vagy birkagulyást. Nagyon jó korcsolya az a „karcoshoz”. Az ételek elfogyasztása után nótára gyújtanak, majd táncra perdülnek.”
A szüret végén a legtöbb szőlőtermő vidéken ma is megrendezik a hagyományos szüreti ünnepséget. Mivel a legtöbb somogyi községnek van szőlőhegye, környékünk egyik legszebb őszi látványossága a szüretelők jelmezes felvonulása, melyet este nagyszabású bál zár le.
Somogyjádon például régen 6–8 kocsi vonult fel, ezek a faluháznál vagy egy nagyobb gazda házánál gyülekeztek. A bíró és a bíróné kocsiját feldíszítették: vesszőt hajtottak rá, melyre szőlőfürtöket aggattak. Általában azok viselhették ezt a szerepet, akik még abban az évben meg is esküdtek.
A bíró öltözete: csizma, mellény, zakó, bő ing, kalap, melynek karimájára egy kisebb szőlőfürtöt erősítettek. A bírónét alakító leány magyaros ruhában volt: párta, bő, fehér szoknya, fehér blúz, piros vagy zöld mellény, fehér kötény. Lábán cipő volt. Fényes anyagból varrt díszekkel ékeskedett a pártája is. Ha ez piros volt, akkor zöld díszekkel cifrázták. A párta hátulján fenékig érő hosszú szalag lógott. A többi kocsiban utazó lányok, legények is ünnepi (régen paraszti népies) öltözetben voltak.
Egy kocsiban cigánygyerekek utaztak, korommal színezték be bőrüket, egy zacskóban vittek is magukkal, hogy a nézelődő embereket megtréfálják. A legfontosabb szerep a kisbíróé. Somogyjádon gyalogosan haladt, minden utcasarkon megállt és dobolt. Beszámolt – tréfás rigmusokkal – az év során a faluban történt dolgokról, és meghívta a falu népét a szüreti bálba. Az egész falut megkerülték, a végén a szőlőfürtökkel feldíszített faluházhoz tértek vissza.
A csőszlegények és a csőszlányok őrizték a szőlőt, akit szőlőlopáson kaptak, azt a bíróhoz vitték, aki a vétkest pénzbüntetésre ítélte. Az így beszedett bírságokat a bálrendezés kiadásaira fordították.
Szőlősgyörökön régen a felvonuláshoz szükséges hintókat, kocsikat, az ökrös fogatot a gróftól kapták, az ötvenes évektől a téesztől. Mostanában már nehezebb a régi paraszti öltözetet összeszedni, egykor a legények bő gatyába, csizmába, bő ujjú fehér ingbe, fekete mellénybe és árvalányhajas fekete kalapba öltöztek. A lányok magyar ruhában voltak. A menetet a lovas legények nyitották meg. A kisbíró is lóháton haladt, oldalán kisdobbal, fekete csákóval. Amíg dobolt és hirdetett a lova kantárját két magyar ruhás lány fogta. Az első hintón méltóságteljesen ült a bíró és a bíróné. Sötét színű ruhában voltak, a bíróné fején párta, vállán vállkendő. A bíró hosszúszárú pipával dőzsölt a bakon. A következő hintó a vajdát és a nagyon kicicomázott vajdánét vitte. Utánuk haladt a négyökrös szekér boroshordókkal, a szekéren bő gatyás legények és magyar ruhás lányok ültek. Őket parasztkocsikon követte a nép, cigányok, jós- és teknőáruló cigányasszonyok, bohócok, ördögök, kik rögtönzött jelenetekkel, tréfákkal szórakoztatták a nézelődőket.
A menet végén két henteslegény vezetett egy szilaj ökröt, fehér kötény, fehér sapka volt rajtuk. Vállukon bárd, nagy tagló, kezükben fenőacél volt. A menet a szüreti bál helyszínéhez vonult, ott kifeszített drótokon szőlőfürtök lógtak, melyeket egy csősz (bő gatyás, vállán puska, oldalán tarisznya) őrzött. Aki lopott belőle. azt elfogta, a bíró elé vitte, többnyire pénzbüntetést szabtak ki rá. A felvonulók éjfélig népviseletben táncoltak, majd utána átöltöztek. A táncmulatság hajnalig tartott.
Karádon a következő szereplők vesznek részt a hagyományos szüreti felvonulásban: a bíró és a bíróné, őket egy házasság előtt álló jegyespár alakítja, hintón ülnek, a csőszlányok, ők még a hajadonok soraiból kerülnek ki, szekereken ülnek. A csőszlegények egy része hátaslovakon, népi, paraszti viseletben vonul föl. A kisbíró itt is egy alkalmas, jó hangú, jó beszédű férfi.
A szüreti menet a falu azon utcáin megy végig, ahonnan a fogatok, és a résztvevők jöttek. A földíszített fogatokkal ebéd után elmennek a lányokért, a bíróért és a bírónéért. Ezután a menet a szüreti bálnak helyet adó kocsmánál gyülekezik, innen indulva körbejárják a falut. A bálban a csőszlegények és a csőszlányok vigyáztak a felkötözött szőlőre. Ha valaki lopott belőle, azt elfogták, a bíróhoz vitték, aki büntetést szabott ki, a bűnösnek fizetnie kellett.
Bodvicán a bírót, vajdát és a kisbírót a fiatalok maguk közül választották. A vajda szerepét módosabb fiatalra bízták, mert neki kellett állni a cigányzenekar költségeit. a bál díszítéséhez szükséges szőlőt úgy vásárolták meg, a szőlőlopás miatt kiszabott büntetéspénzből fizették ki az árát.
A szüreti felvonulás egyik legfontosabb eseménye a kisbíró dobolása, azaz tréfás rigmusokban megfogalmazva „közhírré teszi” a faluban történt legfontosabb eseményeket, s egyúttal meghívja a falvak közönségét a szüreti bálba. Részletek a karádi kisbíró verséből:
Hosszú a mondókám, kiszáradt a torkom,
ezért most egyet a jó borból iszom.
A bíró is inna, a szegény pára,
de nem mer, mert a bíróné megdorgálja.
Vigadni vágyó derék karádiak,
titeket az esti bálra ezennel meghívlak!
Bálnak helye a kultúrotthon,
kérlek benneteket, ne maradjatok otthon!
Falunkban él egy jeles pék,
kinek a motorján nem mindig fog a fék.
És ha kedden nem fogott a pék,
szerdán nem ehetjük megszokott jó kenyerét.
Esküszök a kenyerére,
iszom az egészségére!
A Muskátli étterem előtt:
Ide jár téesz, áfész, tanács,
itt ebédel főnök, beosztott, munkás.
De ételmérgezés még sose volt.
Bár azt mondják, nem is lehetne,
mert ily kevés méregtől meghalni lehetetlen lenne.
Töltsünk egy kis gyógyszert magunkba,
mit ki, ha méregnek mond, ki van rúgva! stb.
Néhány részlet a somogyjádi kisbíró rigmusából, melyet az 1997. évi szüreti felvonuláson mondott:
Hirdetmény közzététele következik:
Csendességben legyünk, hogy beszédem halljék!
Keserűség, bánat mitőlünk távozzék,
Aki nem tud semmit, tőlem most tanuljék!
Tudtára adatik fiatalnak, vénnek,
Csecsszopó gyereknek, öreg menyecskének,
hogy a szőlőhegyen kezdődik a szüret,
Akinek kedve van, velünk el is jöhet!
Alsó- és Felső-hegyen vesszejét mindenki vizsgálja,
Ne legyen hosszú télben borból hiánya!
A gazdának nemcsak a szőlő a sajátja,
Dűlőnkön a kátyú lelkünket kirázza,
Gondos gazda ezért a lyukat becsinálja,
Gödröket, döccenőt ne a kutya kaparássza!
Falunk asszonyai, most hozzátok szólok:
Megadatott, hogy a nagykocsma bezáratott.
Megnyílt helyette sok új kicsi,
mely uraitok szomját enyhíti.
Örvendjetek, nem kell messzire járni,
Férjetek után órákat csámpázni.
Taliga kerekét minden fehérnép jól megolajozza,
A szomszéd ne hallja, mikor édes párját az ivóból hazatolja!
A kábeltévé hírét viszi minden eseménynek,
Köszönhető mindez a szerkesztőségnek.
A falu programjain részt vegyetek,
hogy a tévében szerepelhessetek!
Bár a kapcsoló gombjait nyomogatni könnyebb,
minthogy a faluban ide-oda menjek,
Felszólítok ezért minden polgárt:
nyomogassa inkább az élete párját!
Községünk fejlődik, metróvonal épül,
melynek úti célja Parajd lesz végül...
Nyelvem most már megjárta magát,
Öregasszony se hányja a fogát!
Szóljon a zene, lássuk a táncot,
a nótát is már nagyon várjuk.
Este felé, öt órakor, műsort adnak családostul.
Nagy műsor lesz, látványosság, ilyet még nem látott a világ!
Az esti bálba mindenkit szeretettel várunk,
aki el nem jön, nem barátunk.
A belépő árát most tudtukra hozom,
nehogy a pénztárnál mind alkudozzon,
mert a polgártársnak ez rendes szokása:
ingyenes lesz a belépője ára!
Panaszával fordulhat a Polgármesteri Hivatalhoz!