2015. 06. 04., csütörtök, 15:38
Pünkösd után Szentháromság vasárnapja következik, ezt követő csütörtökön van az Úrnapja, s mivel ez a katolikusok egyik legnagyobb ünnepe, régen munkaszünet és munkatilalom kapcsolódott hozzá.
Pünkösd után Szentháromság vasárnapja következik, Somogyban több 18. század végi templomunkat szenteltek a tiszteletére, ezen a napon megyénkben sokfelé van búcsú (pl. Büssü, Balatonlelle stb.). A következő csütörtökön van az Úrnapja, s mivel ez a katolikusok egyik legnagyobb ünnepe, régen munkaszünet és munkatilalom kapcsolódott hozzá (jelenleg a következő vasárnapon tartják meg).
Úrnapján mindenütt körmenet volt, ahol a pap baldachin alatt vitte az Oltáriszentséget, s ezen a szertartáson minden hívő részt vett, még a pásztorok is bejöttek a faluba.
Az úrnapi körmenet útvonala mentén négy szabadtéri oltárt állítanak fel, az egyes sátrak készítői vetélkedtek egymással, hogy kié a legszebb. Nyírfa, hársfa ágaiból, fűvekből, virágokból állt a díszítés. Mesztegnyőn így emlékeznek: "Négy sátor vót mindig, mindën utcának vót ëgy-ëgy. Mönt ki a sátrakhó a körmönet, mögszentűte üket a pap. Möntek elü a Mária-lányok, szórták a virágszirmot. Mikor vége vót a körmenetnek, abbu a szentűt virágbu mindënki vitt haza. Ha mást nëm tudott, vagy virág nëm gyutott, akkor a sátornak a ződ ág'gyábu, abbu vitt. Akkor aztat vittük a temetőbe a halottainkra." A Mária-lányok fehér ruhás kislányos voltak, a pap pedig az Oltáriszentséggel áldást osztott a világ négy tája felé.
A szuloki németek sátordíszítését Orzsi Zoltán a következőképpen írta le: „... egységesen fehér gyolcsból volt varrva a sátor, belül fehér abroszokkal, kendőkkel, hajszalagokkal volt borítva, és rózsákkal, zöld ágakkal, kamillavirágokkal, üveges szentképekkel díszítve. Minden sátor bejárata fölött egy-egy kereszt lógott, melyet koszorú vett körül.”
Az úrnapi négy sátor zöldje, a körmenet által megszentelt virágok mágikus erejűvé váltak, ezért vett mindenki belőle. A gallyakat hazavitték, a ház négy sarkába tűzték, hogy megvédje a villámcsapástól. Csurgó környékén egy-egy ágat szúrtak a kert négy sarkába, hogy ezzel távol tartsák tőle a jégverést. Mesztegnyőn, Bizén az úrnapi sátor gallyaiból a vetemény közé is tettek, hogy "a hangyálok mög në ögyék".
A Balaton mellékén - Jankó János század eleji gyűjtése szerint - a sátorból gallyat visznek haza, "ha a tehén beteg, ezt kötik a szarvára, s meggyógyul". A virágot vázába helyezték, és azt figyelték, hogyan hervad el. "Ahogyan az úrnapi virág hervadt el, akkor ugy a széna is... Hogyha rosszu hërvadt, a széna is elázott." Az úrnapi idő megmutatja, milyen lesz az ősz: Ha esik az eső, nem lesz dió, ha száraz az idő, sok lesz a széna. A bizei hiedelem szerint ha egy lány az úrnapi sátorból lopott rózsát karácsony böjtjén megfőzi, és az éjféli mise előtt a templomajtóba önti, sok kérője lesz, és annyi szerencséje, ahányan azon keresztülmennek.