2015. 01. 06., kedd, 10:49
Újév napjától vízkeresztig tartott a háromkirályok járása, ennek a szép szokásnak a legrégebbi adata éppen Somogyból származik. A háromkirályok énekének pedig Somogyban is több szövegváltozata van, azonban mindegyikben megtalálható a csillagozás.
„Osztan a csillagéneke ha megvagyon kgdnek, küld alá; ha több énekeket szerezhetsz, azért is légy érte...” (Héderváry Lőrinc levele Somogyból, 1540.) A szokás emlékeit még ma is lehet gyűjteni, ám gyakorlása a második világháború táján már a legtöbb helyen megszűnt. Balatonberényben és környékén csillagozásnak, csillaggyújtóknak nevezik, másutt háromkirály-járásnak.
Göllében, Büssüben pl. három legény vagy nagyobb fiúgyermek tanulta be a szokást, papírsüveget tettek a fejükre, a középen álló Gáspáré általában tíz centiméterrel magasabb volt. Ezen a vidéken nem emlékeznek párbeszédes színjátékra, csak az ismert egyházi énekkel köszöntötték a háziakat:
„Háromkirályok naptyát
Szép napunk támad.”
Amikor a Szép jel... kezdetű refrént énekelték, akkor Gáspár a kezében lévő betlehemi csillagot kiugratta, a többiek pedig kardjukkal a levegőbe vágtak, vagy összeütötték őket. „Adjon Isten bort, búzát, békességet, sok pénzt, hogy nekünk is jusson belőle!” A köszöntést a házigazda gyümölccsel és pénzzel jutalmazta.
Somogy északi és nyugati felében nagyobb létszámú, négy-öt fiúból álló csapat játszotta el a háromkirályok történetét, itt a napkeleti királyokon kívül szerepelt még Heródes, esetleg egy Angyal és egy Katona is. Ritkán előfordult, hogy lányokat is bevettek. A fiúk általában kifordított birkabőr bekecset, a lányok fehér ruhát, csipkés fehér berlinert öltöttek magukra, fejükön magas papírsüveg volt, melyről színes szalagok lógtak le. A csillagot rendszerint Menyhárt kezelte, Gáspár, Boldizsár, Heródes oldalán fakard függött. Ha kevesen voltak, Gáspár helyett Heródes szerepelt. Gönczi a harmincas években Marcali és Mesztegnyő községekből írja le a szokást. Érdekes, hogy 1992-ben Mesztegnyőn még el tudták mondani részletessen. Ezen a vidéken a háromkirályok az ismert egyházi jellegű éneket egy dramatikus játékkal vezették be. Heródes például a következőképpen mutatkozik be:
„Én vagyok Heródes király, ki megölte egek urát. Fölpezsdült a vérem szörnyű kínjaimba, reszketnek inaim minden kínjaimba. Betlehem katonái, mind talpra álljatok, hol kisdedet találtok, mind kardra hányjátok! Édesanyjuk sírását meg se hallgassátok, még a bölcsőből is kirángassátok.”
Csurgón, Somogyudvarhelyen Boldizsár, Menyhért és Heródes voltak a szereplők. Itt is emlékeznek Heródes bemutatkozására: „Én bejöttem Heródes, aki a pusztán 365 kisdedet gardérra(!) hányattam, és mégsem találtam köztük a kis Jézust.” A három királyok énekének elmondása és az ajándékok átvétele után a következő énekkel köszöntek el:
„Három királyok elindulának,
Aranyat, tömjént, mirhát osztogatának.
Örvendezzünk és vigadjunk,
Új királynak hálát adjunk!
Jézusnak ajánljuk!"
A háromkirályok énekének Somogyban is több szövegváltozata van. Mindegyikben megtalálható azonban a „Szép jel és szép csillag...” kezdetű sor, hiszen ez a csillagozás legfontosabb része. Ezektől csak egyetlen szokásdal tér el, melyet 1935-ben Surdon rögzített Seemayer Vilmos népzenekutató. Ebben az evangélikus községben nincs háromkirály-járás, helyette volt az ún. „vízkereszti rigmusjárás”. Három-négy iskolásfiú megtanulta a „Gonosz, kegyetlen Heródes | Krisztustól mér vagy félelmes...” kezdetű éneket, és ezzel jártak a házakhoz „Istent dicsérni”.
Együd Árpád Véséről, Pogányszentpéterről közöl háromkirály-járásos szöveget, Szapu Magda pedig az Együd-hagyaték 2. kötetében egy öreglaki gyűjtés dallamát adja közre. A kaposvári múzeumnak a szokással kapcsolatban gazdag tárgyi anyaga van, többek között Felsőmocsoládról és Balatonszentgyörgyről.
Balogh Judit a Somogy megyei szokásgyakorlat áttekintése kapcsán megállapította, hogy a német nemzetiségű községekben is ugyanazt a szöveget éneklik, mint a magyarokban, Somogydöröcskén például teljesen magyar nyelven. A Dráva menti horvát községekben viszont az „Oszvetit-li kraja preblazsen” kezdetű horvát egyházi énekkel köszöntöttek.
