2014. 11. 30., vasárnap, 12:34
Négy díjat nyerte Reisz Gábor filmje a szombat este véget ért 32. Torinói Filmfesztiválon, Olaszország rangos nemzetközi filmes seregszemléjén. A filmben szerepelnek Kovács Zsolt és Takács Katalin a kaposvári Csiky Gergely Színház színművészei.
A Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című alkotás a zsűri különdíját és a közönségdíjat is elnyerte. A fesztivál hivatalos díjai mellett a diákzsűri a legjobb forgatókönyv díjával jutalmazta a magyar alkotást, továbbá a Torinosette című újság olvasóinak közönségdíját is Reisz Gábor első játékfilmje kapta meg. A díjakat az alkotók - Reisz Gábor rendező-forgatókönyvíró-operatőr, Tálas Zsófia vágó és Berkes Júlia producer - személyesen vették át a szombat esti díjátadón.
Reisz Gábor diplomafilmje a Filmalap támogatásával készült a Proton Cinema és az SZFE koprodukciójában. Október 30. óta látható a hazai mozikban, eddig több mint 25 ezren nézték meg, ezzel az év egyik kiemelkedő magyar filmsikere lett.
Világpremierje a Karlovy Vary-i filmfesztiválon volt nyáron, majd többek között Palics, Helsinki, Luxembourg és Cottbus filmfesztiváljai tűzték műsorukra. A főszereplő szüleit egyébként Takács Katalin és Kovács Zsolt, a kaposvári Csiky Gergely Színház művészei alakítják.
| A filmről: |
|
Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan Budapestben, ami semmiképpen sem az, amit a dizájnos útikönyvek, vagy esetleg a hazai filmek látképei festenek a városról. Az itteni életet súlyos ellentmondások színezik. Még komplikáltabb a helyzet, amikor nem emlékszel, hogy szüleid egyhavi fizetését miként verted el egy átmulatott éjszaka során egy lisszaboni repjegyre. Itt tart most Áron 29. évében. Átlagos srácként számtalan kortárs komplexus birtokosa; frissen végzett az egyetemen, barátnője elhagyta, a szülei tartják el, amíg munkát keres, ráadásul miközben az elmúló szerelmen agonizál, valami külső, bizarr tényező mindig felülírja elképzeléseit és megszakítja intim pillanatainak eltervezett linearitását. Áron csak akkor jön rá arra, hogy a káoszban és a kiszámíthatatlanságban mégis tart valahová, amikor elmegy innen. Oda jut, ahová mindenki más: a rendbe, fegyelembe, a szívfájdalom elmúlásába, a 2 centivel a föld fölött járásba. De egy budapesti ezt nem bírja, kell a súly a lelkének, mert ez tartja a földön. Áron végül megtanulja ezt, Lisszabonból hazatérve még utoljára tesz egy próbát arra, hogy létezést produkáljon ebbe a világba, a saját életébe, a maga tempójába, a belátással kiegészülő lázadozásba. |
