2014. 11. 27., csütörtök, 13:03
Mami, aki valaha is kapcsolatba került a Somogy Táncegyüttessel, tudja kit takar e név. Egyidős az együttessel, de a mai napig időről időre felpattan a színpadra. Rónai Csabánéval, a Somogy Táncegyüttes alapítványának elnökével beszélgettem.
Mintegy ötven éve kezdte el ropni. Hogyan került kapcsolatba a Somoggyal?
51 évvel ezelőtt történt. Akkoriban a Táncsics Mihály Gimnázium első osztályában koptattam a padokat, és bent voltam a szertornász csapatban is. Akkoriban a Somogy Táncegyüttes utánpótlás bázisa a Táncsics néptánc-szakköre volt. Egy nap elmaradt a szertorna, így elkísértem az egyik barátnőmet ide.
Szerelem volt első látásra?
Nem. Az igazat megvallva, először egyáltalán nem ment, nem volt egy csepp ritmusérzékem sem. De dacból azért is megtanultam, megcsináltam. Aztán a dac elmúlt, a szerelem megmaradt.
A Somogyban számos neves koreográfus dolgozott. Kivel szeretett a legjobban dolgozni?
Mindenkivel másért. Vida Józsefnek köszönhetem az első koreográfiát, amely a mai napig a lábamban van. Mosóczi István tanította az első olyat, amely nem csupán néptánc, hanem kortárs tánc elemeket is tartalmazott. Novák Ferenc vezette az első táncszínházi produkciót. Ő Budapestről érkezett hozzánk, és egy egész más szemléletet képviselt, mint amivel korábban találkoztam.
Meddig táncolt aktívan?
22 évig aktívan roptam. Azonban ezután sem szakadtam el a tánctól és az együttestől sem. Jelenleg is én vagyok az alapítványunk elnöke, és ötévente, a többi seniorral együtt, ismét színpadra lépek. Emellett a várdai nyugdíjasklub néptánccsoportját 12 éve vezetem, nekik is minden évben tanítok új koreográfiát. Ahogy magamtól, tőlük is megkövetelem, hogy hiába sajog, vagy fáj, a színpadra egyenes derékkal, mosolyogva, dinamikusan kell fellépni, azaz profi módon.
Tartják a kapcsolatot a korábbi tagokkal?
Igen. A 1970-es évek táncosaival mind a mai napig negyedévente összehozunk egy találkozót, pikniket. Emellett rengeteg barátom, ismerősöm van a táncnak köszönhetően.
A család többi tagja is táncol?
A Somogy Táncegyüttesben ismerkedtem meg a férjemmel, de itt sohasem táncoltunk együtt, mivel ő jóval magasabb nálam. Viszont nagyon jó vicceket mesélt a függöny mögött. A nyugdíjasokkal alkotott együttesben viszont három éve a táncban is egy pár vagyunk. A fiam is továbbvitte ezt a szenvedélyt, és úgy néz ki az unokám sem marad ki belőle. Boróka most 4 és fél éves, és a néptánc-oviba jár, a hugica még alig néhány hónapos, így ő még csak mászni tud.
A hagyományőrzés ezen módja jellemzően apáról fiúra száll. Az „utcáról” is bejönnek még fiatalok?
Ez egyre kevésbé jellemző. A világ megváltozott, felgyorsult. Néhány évtizeddel ezelőtt nagy vonzerőt jelentett a rengeteg külföldi út, amelyet az együttessel együtt megtehettek a fiatalok, de ma már ez nem akkora kuriózum. Ma az Együd Árpád Művészeti Iskola szolgáltatja az utánpótlást. Így sokkal korábban bekerülnek az együttesbe a fiatalok, de sajnos korábban is kimaradnak, főként a továbbtanulás miatt.
Mit tud adni a Somogy Táncegyüttes és a hasonló hagyományőrző csoportok a fiataloknak?
Mindenek előtt emberi tartást, tisztességet, következetességet, kitartást és olyan közösséget, amely segítségével sokkal kisebb az esélye, hogy drogokhoz nyúlnak vagy elkallódnak. Emellett természetesen rengeteg lemondással, munkával is jár, de a végeredmény csodálatos. Olyan szerelem ez, amely egy életen át elkísér.
Mi volt a legnagyobb élmény, amelyet a Somoggyal átélt?
Rengeteg szép élmény köt ide. Így az első repülőutam, amikor szárnyashajóval utaztunk a Volgán, a Dijon-i nemzetközi fesztivál, ahol 20 ezer néző felállva tapsolt. Akárhová mentünk, mindenhol hatalmas sikert arattunk. Ebből is látszik, hogy a magyar néptáncnál nincs szebb a világon.
