2014. 10. 02., csütörtök, 06:05
Pogány Judit a közelmúltban ünnepelte 70. születésnapját. Ez alkalomból kerestem meg a művésznőt, aki döbbenetes energiákkal bír manapság is. Játszik, szinkronizál, állatokat gondoz és a családját sem hanyagolja el. Vele beszélgettem.
A színház és a művészet iránti szeretet mikor kezdődött?
Már egészen kicsi gyerekkorban kezdődtek az erre utaló jelek, amikor a szomszéd kislányokkal felvettük édesanyáink ruháit, cipőit és kitaláltam egy történetet, kiosztottam a szerepeket - az egyik főszerepet természetesen én játszottam - előadást rendeztem, amit a szomszédban élő nyugdíjasoknak adtunk elő. Ezen persze sok gyerek átesik, legtöbben kinövik, de néhányan nem…
Hogyan lett az írásból játszás?
Az általános iskola első két évét Kaposváron jártam, az Anna utcai Általános Iskolában, majd harmadiktól már Budapesten tanultam. Akkoriban családi tragédiák miatt eléggé sérült gyerek voltam, érzékeny, visszahúzódó. Ifjúsági regényeket dramatizáltam, melyeket egy-egy tanárnő segítségével megrendeztünk és előadtuk az osztályban. Tehát inkább, mint író, dramaturg, rendező vettem részt a munkában. Verseket is írtam, amit a nálam kisebb gyerekek mondtak el az iskolai ünnepélyeken. Amikor visszakerültem Kaposvárra, a MÁV Nevelőintézetben már nagyon komoly munka és felkészülés után minden évben előadtunk egy gyermekszínházi előadást. Többek között Poldini Ede Vadrózsa című gyermekoperáját is játszottuk, amelyben a vadász szerepét osztották rám, mert ahhoz kellett a legmagasabb énekhang. Ezek már igazi szerepek voltak, amiket nagyon szívesen játszottam. A középiskolában a szavalóversenyeken elért eredményeim aztán önbizalmat adtak. A békéscsabai MÁV kollégiumban volt egy igazgatónk, Kovács Gyula, aki mindenkiből kikaparta a tehetség legkisebb morzsáját is.
Innen még nem vezetett egyenes út a színpadra…
Igen, mivel a családunkban nem tanulhatott minden gyerek tovább, és a bátyám már az orvosi egyetemre járt, a család úgy döntött, hogy olyan középiskolába menjek, ami rögtön kenyérkereseti lehetőséget is biztosít. Így jutottam a közgazdasági technikumba Békéscsabán, és az iskola után ebben a szakmában is kezdtem el dolgozni. Eközben állandóan vágyakoztam a színház után. Kaposváron a Takáts László által vezetett Kaposvári Fiatalok Vidám Színpada elnevezésű irodalmi színpadra jártam, akikkel az 1965-os Ki mi tud-on a televízióban hatalmas sikert értünk el Karinthy: Az Emberke tragédiájával, amiben Évikét játszottam. Ez után hívtak be a Csiky Gergely Színházba meghallgatásra, ahol 5 évet töltöttem segédszínészként. Komor István megbízott főrendezőként az első rendezésében rám osztotta a főszerepet, és ő kérte meg számomra a minisztériumtól a státuszengedélyt, kiemelt színész 1 kategóriában.
Több száz szerepet formált meg eddig a pályafutása során, komédiákban és tragédiákban egyaránt játszott. Ha választani kellene közülük, merre billenne a mérleg nyelve?
A jó szerep a nagy öröm a színésznek, teljesen mindegy, hogy az egy vidámabb, szórakoztató előadásban van, vagy tragédiában. Jómagam közelebb állok a drámaibb hangvételű előadásokhoz, de például boldogan táncoltam, ugráltam Kaposváron a Marica grófnőben. Ha jó a szerep, jók a partnerek, jó a rendező, akkor mindegy, hogy milyen hangvételű a szerep, jó előadásban nagyon jó játszani.
Az embernek mindig az éppen aktuálisan játszott szerep a szerelem, nem lehet különbséget tenni.
Van kedvenc szerepe?
Nincs, és nem is lehet. Az embernek mindig az éppen aktuálisan játszott szerep a szerelem, nem lehet különbséget tenni. Ha mégis rákényszerülök, akkor az Örkény István Macskajátékában Orbánné szerepét emelném ki, a Katona József Kamrájában játszott Elnöknőkből Ernát és a Pedig én jó anya voltam dokumentumdráma anyáját. A kaposvári múltam egyik legszebb emléke Molnár Ferenc Liliomjában Julika és Ödön von Horvath Mesél a bécsi erdőjében Marianne, és még rengeteg más.
Most milyen darabokban játszik?
Az Örkény Színházban 14 produkcióban játszom a repertoárból és még 4 másik színházban, 1-1 produkcióban. A legutolsó bemutatóm Grecsó Krisztián, Mellettem elférsz című regényéből készült színpadi adaptáció volt, amit a Rózsavölgyi Zeneműbolt szalonjában mutattunk be. Játszom majd a Tartuffe-ben, a Leenane szépében, és ha szabadidőm van, akkor megyek az unokáimhoz.
És végül, köztudott, hogy nagyon szereti az állatokat. Most hány és milyen állattal osztja meg az otthonát?
Hozzám egyszerűen beköltöznek az állatok, jelenleg 8 cicával élek együtt és 4 generációnyi vadon élő sünnel osztozom a kerten, vagyis körülbelül 10 sünt etetek. Mindegyikük elvárja a gondoskodást, nemrégiben például későn értem haza és a sünök rémülten rohangáltak az udvaron a tál körül, mert elfogyott a koraesti vacsorájuk, az éjszakait pedig még nem kapták meg. Nagyon helyes állatok, az idei generáció olyan picike, hogy beleülnek a tálba és úgy esznek. A macskákkal egyébként a legnagyobb egyetértésben élnek. Nemegyszer együtt állják körül az ételt: sün, macska, sün, sün…
