2014. 09. 18., csütörtök, 05:32
Októberben indul a köztévé új vígjáték-sorozata Fapad címmel, amellyel a nézők egy légitársaság mindennapjaiba pillanthatnak be. A képernyőn pedig feltűnik egy Kaposvárról elszármazott színésznő: Bartsch Kata is.
Hogyan kaptad meg a szerepet?
Mandel Helga többször is kiközvetített már különböző szerepekre, ez most is így történt. Elmentem a meghallgatásra, sok jelenetet és anyagot megtanultam. Ezek alapján választott ki Litkai Gergely író, producer.
Egy kerekesszékes lányt alakítasz. Milyen volt megformálni?
Nem tudom miért, de megtalálnak ezek a szerepek, hiszen korábban alakítottam már vakot, a Lora című filmben, a főiskolán pedig, a kedvenc vizsgaelőadásomon egy szellemi fogyatékos lányt formáltam meg. Nagyon szeretem ezeket a szerepeket, hiszen valódi kihívást jelentenek. Itt nem csak dekoráció egy színésznő, hanem valamit játszania is kell. Ennél a lánynál, Kővágó Kingánál, egyébként nem is az a legfontosabb, hogy kerekesszékben ül, sokkal inkább a személyisége: a mogorvasága, a fanyar humora, és hogy folyamatosan az egyenjogúságért küzd. Így nem csak arra kell kihegyezni a dolgot, hogy szegény lány nehezen közlekedik, hanem a megcsillan a humora is.
Milyen volt a forgatás?
Július közepén kezdtünk, három helyszínen. A reptéren, a repülők belsejében, illetve az irodában. Mivel az én karakterem nem nagyon tud kimozdulni az irodából, nekem már csak néhány forgatás van vissza, szeptember közepéig. Nagyon jó hangulatú, tempós munka ez, mert sok anyagot kell felvennünk egy nap. De remek kollegák dolgoznak együtt, így iszonyú jókat derülök, amikor nézem a többiek felvételét.
Láthatunk még a közeljövőben színpadon vagy filmvásznon?
A közeljövőben nem fogok színpadon szerepelni, mivel október közepén elmegyek a barátommal egy évre Londonba. Még nem tudjuk pontosan, hogy mit, de az biztos, hogy teljesen mást fogunk csinálni. Viszont hála istennek több filmes anyagot itt hagyok, amelyeknek a tél folyamán lesz a bemutatója. Az egyik Miklauzic Bence Parkoló című filmje, a másik pedig Fekete Ibolya, alkotása, Anyám és egyéb futóbolondok a családból címmel.
Itt laknak a szüleim, a legjobb barátaim. Nekem Kaposvár az otthon.
Nem először mész Londonba. Ezek szerint nem bántad meg az előző kiruccanást.
Hat évvel ezelőtt voltam ott, és biciklis futárként illetve egy arisztokrata klub pincéreként, dolgoztam, és iszonyúan élveztem. Jó volt más életformát folytatni, mint amit itthon megszoktam. Nekem nagyon sokat segített, egyrészt megismerni önmagam, másrészt önállóvá válni. Olyan szabaddá és felszabadulttá tett, hogy mindenkinek csak ajánlani tudom: próbálja ki magát külföldön is. Nem mellesleg a nyelvtudásomat is nagyon rendbe hozta.
Ott semmilyen szakmai feladatot nem vállalsz majd?
Biztosan elmegyek majd ügynökségekhez és leadom fotómat, de ennyi. Nem dédelgetek olyan vágyakat, hogy betörök az angol filmpiacra. Most az a cél, hogy csiszoljuk a nyelvtudásunkat, és kicsit messzebbről is rálássunk a dolgainkra. Kapunk egy szabadságlöketet, mielőtt tényleg felnőttek leszünk.
A filmezést vagy a színházat szereted jobban?
Az igazság az, hogy a filmet sokkal jobban szeretem, színészként és nézőként is, csak ezt nem divat kimondani. Még a színészek között is elterjedt egy – szerintem – tévhit, miszerint a színházban sokkal nehezebb játszani, mint filmen. Én ezzel egyáltalán nem értek egyet. Szerintem a film igenis nehéz műfaj. Nagyon felkészülten kell lenni, mert az ember csak így tud jól működni. Kívül-belül ismerni kell az adott karaktert. Általában nem kronológiában forgatunk, így tisztában kell lenni az előzménnyel, illetve hogy mi az adott jelenet következménye. Különben nagyon fals dolgok tudnak születni. Magyarországon viszont kevés film készül, így csak ebből nem lehet megélni.
Évekkel ezelőtt Kaposvárról indultál. Milyen érzésekkel gondolsz vissza erre a városra?
Nekem Kaposvár mindig is az otthonomat fogja jelenteni. Ahogy lejövök a völgyhídról és közeledem ide, rajtam valami hatalmas nyugodtság vesz erőt. Itt laknak a szüleim, a legjobb barátaim. Nekem Kaposvár az otthon. Ugyan Budapesten élek - mivel a szakmámban itt vannak lehetőségek - de mindig kaposvári lány maradok.
A londoni úton túl, milyen terveid vannak még az elkövetkezendő időre?
Mindenképpen szeretnék szakmailag egy másik lábat is. Elkezdtem Kaszting-direktorként dolgozni. Ez azt jelenti, hogy a szereposztásban segédkezem a rendezőknek. Egyenlőre ezt külföldi produkciókban csinálom, és iszonyúan élvezem. Végre olyan színészeknek is adhatok munkát, akik szerintem méltatlanul keveset forgatnak. A közeljövőben szeretnék megkomolyodni, és így 34 évesen az embernek az is eszébe jut, hogy ideje lenne babát vállalni.
