2014. 08. 28., csütörtök, 05:22
Jubileumot ünnepel a szeptemberben kezdődő évadban a kaposvári Roxínház. A múltról, jelenről és jövőről Szabolcsi Jánossal, a társulat egyik alapító tagjával beszélgetett Sáska Annamária.
Menjünk vissza a kályhához, mikor és honnan indult a Roxínház?
2000-ben, egy egyszeri előadás szándékával állt össze a csapat, ami egy baráti társaság tagjaiból verbuválódott. A Jézus Krisztus szupersztár című darabot vittük színpadra, s ahogy egy régi interjú címe is szólt: Jézus tehet mindenről, és valóban. Ekkor indult el a zenés színház egy garázsból, csupa olyan emberrel, akik szerettek hobbiból énekelni, de nem ebből éltek. A lelkesedésből jutottunk el odáig, hogy napjainkban évente több száz előadást tartunk, van egy épületünk és a társulatnak utánpótláscsoportja is van már. Az igazi átütő sikert 2001-ben a Hair című darab hozta meg a társulatnak, az adott nagy lendületet a folytatáshoz, ami most már 1500 fellépésnél tart.
Hány tagot számlál most a társulat és milyen korosztályból kerülnek ki?
A felnőtt társulat 35-40 tagból áll, az utánpótláscsoport tavaly több mint 80 gyereket számlált. Szeptemberben mindig nagy a jövés-menés a házunk táján, mert ilyenkor tartjuk a felvételiket a gyerekeknek. Az életkort tekintve igen széles skálán mozgunk, van 4 éves ovisunk és olyan tagunk is, aki a nyáron töltötte be a 60. életévét.
A gyerekekkel való foglalkozás nagy felelősség, komoly szakmai munkát feltételez...
Ez így van, az utánpótláscsoportba járó fiatalok hetente háromszor vesznek részt képzéseken, ahol énekelni, táncolni tanulnak és drámaóráik is vannak. Az évad végén pedig egy vizsgaelőadáson mutatják be, hogy az adott évben mennyit fejlődtek, mit tanultak. Az életkorukat és képességeiket figyelembe véve innen kerülnek fel minden évben változó számban a nagy felnőtt társulatba, és a nyáron már a fellépéseken is szerepelnek.
Széles skálán mozog a Roxínház repertoárja és saját kőszínházatok is van, mindkettőt gondozni kell, foglalkozni vele. Mindegyiknek megvan a maga felelőse, vagy csapatban ötletelve oldódnak meg a feladatok?
Nálunk mindennek megvan a maga felelőse, ezen a szinten nem is lehetne máshogy csinálni. Van jelmeztervezőnk, jelmezkészítőnk, díszlettervezőnk és -készítőnk. Nagyon komoly műszaki háttér áll a rendelkezésünkre a hangtechnikától a fényekig, és ide sorolom a díszítőket, a teherautósofőrünket és a buszsofőrünket is, akikkel nagyon régóta együtt dolgozunk. Az előadások zenéjéért Sebesi Tamás felel, aki zseniális módon minden hangszert meg tud szólaltatni, egy fésűn és egy selyempapíron is képes etűdöket játszani.
Ez azt jelenti, hogy a darabok eredeti zenéjét átdolgozzák?
Igen, minden darabot úgymond roxínházasítunk, tehát amikor megkapjuk az előadások zenéjét, akkor engedélyt kérünk ahhoz, hogy abba belenyúlhassunk. Vagy áthangszereljük a muzsikákat, vagy csak egyszerűen átvariáljuk egy kicsit. Így születnek meg azok a zenei anyagok, amik sehol máshol nem fordulnak elő az országban, csak nálunk.
...nagyon jó érzés, hogy a régiek közül többen már a saját gyermekeinkkel dolgozunk a színpadon
Hosszú utat jártatok be, saját bőrötökön tapasztaltátok meg a színházcsinálás minden örömét és bánatát. Mindezek után az idei évad különleges lesz a Roxínháznak…
Igen, 15 évesek leszünk ebben az évadban, amit tavasszal szeretnénk egy igazán nagy durranással megünnepelni. Az évad egyébként szeptember 14-én kezdődik a Keresztúton című darabbal, ami egy válogatás különféle rockoperákból, s amit a nyárra állítottunk össze és olyan jól sikerült, hogy megérdemli, hogy Kaposváron is bemutassuk. A bérletes szezonban két gyermekdarabunk lesz, az Emil és a detektívek, valamint Csukás István Ágacskája és egy unisex előadásunk, a Hotel Menthol. Mindezeken túl több, az előző évadban játszott előadás is színpadon marad. Ilyen a Légy jó mindhalálig vagy a Brémai muzsikusok. Hozzá kell tenni, hogy az Ágacskára úgy kaptuk meg az engedélyt, hogy Csukás István felajánlotta, ha kell, akkor plusz jeleneteket, szereplőket ír a darabba, és jövő nyáron vendégszereplésre vár minket a Csukás István Színházba.
Alapító tagként a színházcsinálás még szerelem, vagy már megszokás?
Kell, hogy legyen benne szerelem, kell, hogy legyen benne megszokás, kell, hogy legyen benne belefáradás és ugyanakkor folyamatos megújulás és lendület. A társulat többi tagjával együtt vagyunk egy kerek egész, és ami nagyon jó érzés, hogy a régiek közül többen már a saját gyermekeinkkel dolgozunk a színpadon.
