2014. 08. 15., péntek, 05:49
Mindenkinek megvan a saját álma, hogy hol, milyen körülmények között szeretne vakációzni, de biztosan kevesen vannak azok, akik Dél-Koreát tűznék ki úticélul. Pedig itt található a világ egyik természeti csodája, a Jeju-sziget.
A Jeju, magyarul ejtve Csedzsu, Dél-Korea legnagyobb szigete és legkisebb tartománya is egyben. A Koreai-félsziget déli partjától mindössze 60 km-re, délre található. Az ellipszis alakú földdarab nem túl nagy, 73 km hosszú és 31km széles. Csedzsu-szigetét a biológiai sokféleség jellemzi. A félsziget a szubtrópusi égövbe tartozik, és kifejezetten csapadékos vidék. A szubtrópusi növényfajok sokasága mellett a sziget magas csúcsa otthont ad megannyi alpesi növényfajnak is. Az alacsonyabb magasságokban a számos őshonos és veszélyeztetett növény- és állatfaj a jellemző. Amilyen kicsi, olyan jelentős, hiszen itt, ezen a vulkanikus eredetű szigeten van az ország legmagasabb pontja, az 1950 m magas Halla-hegy.
Az egykoron a tengerből kiemelkedő szigetet az „istenek szigetének” is nevezik a változatos formavilágú vulkáni kőzetei, a páratlanul szép vízesése, a türkizkék tengervize és finom homokos tengerpartjai okán. Mindezeken túl a zöldellő dombok, az erdők és a partok is vonzzák a turistákat, akik a világ többi részétől elszigetelt kis csodát az eredeti természetvilágával csodálhatják meg.
A látnivalók közül elsőként kell említenünk a Halla hegyet, ami önmagában véve is egy ökológiai kincs. A sziget középső részén emelkedő hegy mintegy 1.800 növény-, 1.200 állat- és 3.300 rovarfajnak ad otthont. Az 1950 méter magas, kialudt tűzhányó tetején, a kráterben a Baeknok tó foglal helyet számos érdekes szikla és vízesés ölelésében. Előbbiek érdekessége, hogy a mintegy 360 úgynevezett parazitavulkán alkotta egyedülálló és titokzatos táj 1970 óta védett terület és egyben értékes kutatási hely is. S már el is értünk a második látnivalóig, a Seongsan Ilchulbong vulkáni kúphoz, ami egyike az előbb említett parazitavulkánoknak. A 182 méter magas csúcs tetején egy 600 méter átmérőjű és 90 méter magas kráter van, amit 99 éles szikla vesz körül, mintegy koronát alkotva körötte.
Egyik oldala sziklás, a másikat zöldelő füves domb jellemzi. A „Napkelte Csúcs” a sziget legkeletebbre lévő pontja, először innen lehet megpillantani a felkelő nap sugarait. A hegyek után a láva barlang rendszert is érdemes megnézni, amit öt láva barlang alkot. Különlegességük, hogy a tetjük és a padlójuk is színes, ezért egészen különlegesek a maguk nemében. A Bengdwigul, a Manjanggul, a Gimnyeonggul, a Yongcheondonggul és a Dangcheomuldonggul 100-300 ezer évvel ezelőtt alakultak ki és az UNESCO világörökség részét képezik. A legnagyobb közülük a Manjanggul, ami 7416 méter hosszú és a legismertebb barlangok egyike a világon, míg a Bendwigul- i pedig a legösszetettebb formációjú, struktúrájú labirintus rendszere.
A barlangokat elhagyva, a partra érve is rácsodálkozik az ember a természet csodáira, Csedzsu városától nem messze ugyanis a sötétszürke és a sárga homok keveredik, nem mindennapi látványt keltve. Nem sokkal odébb már fehér a homok, s még odébb a fekete a fehér és a szürke szemcsék váltják egymást, amelyek a felkelő és a lemenő nap fényében feledhetetlen élményt nyújtanak. A sziget kihagyhatatlan látványossága a lélegzetelállító, háromlépcsős vízesés a Jeongbang és az "Isten tava" tó (Cheonjiyeon), amelybe elsőként 22 méter magasból zuhog alá a vízfolyam. Onnan 30 méter magasból második, majd harmadik vízesésként újra alázúdul az áradat.
A szigeten nem csupán a természet alkotta szépségek érdemelnek szót, hanem az emberi kéz alkotta látnivalók is. Ilyen a Dzsung-mun város környékén található, Ázsia egyik legnagyobb botanikus kertje, a Yeomiji is 2000 ritka növény- és 1700 virágfajtával. A Hallim Park ugyancsak egy botanikus kert, de van akvárium, szoborbar és sok múzeum is. A sziget fő gazdasági bevétele a turisztikából, mezőgazdaságból és a halászatból származik. A szigetlakók fesztiválokkal, hagyományos rituálék bemutatásával is szórakoztatják a turistákat, ezek közül a legemlítésreméltóbb a csedzsu-szigeti búvárnők csoportja.
Az asszonyok légzőfelszerelés nélkül, szemüvegben és búvártalppal merülnek le akár 20 méter mélyre, hogy kézzel összegyűjtsék a tenger gyümölcseit. A henjók akár két percig is víz alatt tudnak maradni és egy nap akár százszor is lemerülnek. Számuk a 21. században drasztikusan csökkent, 84 százalékuk 60 év fölötti, ezért az állam is támogatja ezt a foglalkozást, valamint kezdeményezték, hogy a csedzsui búvárnők tradíciója felkerülhessen az UNESCO szellemi örökségi listájára.
