2014. 08. 05., kedd, 00:58
A kaposvári Török Anna ma már Budapesten él, több színházi darabban is játszik, néhány hónapja már a népszerű Barátok Közt című sorozatban is láthatjuk hétköznap esténként. Gyakran visszatér Kaposvárra, hiszen a a Déryné Vándorszíntársulat tagja is.
Ha nemzeti ünnep, akkor evidens, hogy Kaposváron a Déryné Vándorszíntársulat tartja a megemlékezés műsorát. Ilyenkor többször is láthattuk fellépni Török Annát, aki énekhangjával mindig elkápráztatta a közönséget.
Édesapád, Török Tamás elismert szakember. Tapasztaltál esetleg valamiféle nyomást, magasabb követelményeket magaddal szemben emiatt?
Se pozitív, se negatív hatását soha nem éreztem ennek. Hétéves koromban apukám hallott meg énekelni a fürdőszobában és ő volt az, aki felfedezte, hogy lehet, hogy lenne tehetségem az énekléshez. Sosem erőltette, hogy fellépjek az általa vezetett Déryné Vándorszíntársulatban, mindig én kértem, hogy hadd menjek a nagyokkal fellépni. Így szépen lassan bekerültem a társulatba, és innen már egyértelmű volt számomra, hogy semmi más nem érdekel, ez az, amivel foglalkozni szeretnék. Ami megkülönböztetés volt, hogy szerintem apa nagyon igyekezett, hogy ne kivételezzen a társulaton belül, ezért sokszor még szigorúbb volt velem, mint a többiekkel. De ezért hálás vagyok, mert ez a színpadi alázat, amit itt tanultam, mindenhol hasznos számomra.
Mostanság főleg a Barátok Közt c. sorozatban láthat a nagyérdemű.
Tavasszal kerültem képernyőre, a sztriptíztáncosnő, Bambi szerepében. A karakterének azonban nem nagyon kellett átadnom magam, mert csak a történet legelején dolgozom egy sztriptízbárban. Hamar kiderül ugyanis, hogy a karakterem valójában bábszínésznek tanul, és csak pénzügyi problémák miatt volt kénytelen elvállalni azt a munkát. Miután Bambi állást talált, kapott a Rózsa Bisztróban, fel is hagyott a tánccal. Szerencsére egy táncos jelenet sem volt, csak az elején volt megemlítve, hogy ő amúgy ezzel foglalkozott.
Mi a legnagyobb kihívás abban, hogy egy ilyen nagy múltú és nagy nézettségű sorozatban szerepelsz?
Természetesen nagyon örültem a felkérésnek és ugyanolyan kihívásnak tekintettem, mint bármelyik másik színházi munkámat. Örültem, hogy kipróbálhatom magam kamera előtt is, mert eddig ilyen lehetőségem nem volt. Ez volt benne a legnagyobb kihívás. Miután bekerültem a sorozatba, az is előfordult már, hogy felismertek az utcán. Sokszor meglepődöm ezen, sőt, olyanra is volt már példa, hogy elfelejtettem és nem értettem, miért néznek meg annyira vagy miért beszélnek rólam az utcán.
Eddigi pályafutásod során mi volt a kedvenc szereped?
A legkedvesebb szerepem a Vámpírok Bálja című musicalben alakított Sarah szerepe volt. Nagyon nagy álmom volt, hogy ezt megkapjam és nagyon örültem, amikor sikerült.
Mozi vagy színház?
Most azt kéne mondanom, hogy színház… Természetesen szeretek színházba járni és sok előadást nézek, de néha nagyon jó kilépni onnan és kicsit kikapcsolni, moziba menni. Magamat viszont jobban el tudom képzelni a színházi színpadon. Olyankor az ember tényleg kapcsolatba kerül a közönséggel, előadás közben lehet érezni a nézők energiáit, reakcióit, ami egy filmnél nem lehetséges.
Jelenleg hol, milyen darabokon dolgozol?
Jelenleg a PS Produkció két darabjában játszom. Előző évadban Kaposváron is játszottam, de sajnos az a darab a következő évadra nem lesz ott kitűzve. Emellett még két új bemutatóra is készülök, amit ősszel fogunk színpadra vinni, és már most nagyon várom.
A jövőre nézve mi lenne a célod?
Álomszerepem nincs, nagy vágyam viszont, hogy egyszer a Madách Színházban léphessek színpadra, bármilyen zenés darabban.
Láthat a közeljövőben színpadon a kaposvári közönség?
Ahogy említettem is, az eddigi előadásaim mellett most két új bemutatóm lesz ősszel. Az egyik a Gózon Gyula Kamaraszínházban egy zenés darab, „Ez van” címmel, amit Nagy Viktor rendez. És lesz egy nagyon izgalmas szerepem az „Ivancsics Ilona színi társai” társulatnál, Hubay Miklós: Elnémulás című művében. A darabot Török Tamás, vagyis édesapám rendezi, s nagyon várom a közös munkát vele, hiszen utoljára két éve dolgoztunk együtt egy zenés darabban.
