2014. 06. 05., csütörtök, 05:31
Könyvújdonságok, dedikálások is várják a közönséget idén is az ünnepi könyvhéten. De vajon mennyire népszerű ma az olvasás? Többek között erről is kérdeztem Dr. Gombos Pétert, a Kaposvári Egyetem Magyar Nyelvészeti és Irodalmi Tanszék tanárát.
- 85. alkalommal tartják meg idén az ünnepi könyvhetet. Miért van szükség egy ilyen rendezvényre, és mi a legfőbb üzenete?
- Régóta tapasztaljuk már, hogy az olvasás területén is hatékonyak tudnak lenni a kampányok, a mozgalmak, a nagyszabású megmozdulások. Ráadásul ez egy nagy hagyományú rendezvénysorozat, a kiadók többsége ilyenkor rendre előjön az újdonságaival – így az olvasók is várják már. A legfőbb üzenete pedig az, hogy a híresztelésekkel ellentétben a Gutenberg-galaxis köszöni szépen, jól van…
- Ezzel egy időben rendezik meg a 13. Gyermekkönyvnapokat is. A 15-20 évvel ezelőtti időszakkal összehasonlítva most több gyermekkönyv van a piacon. Ez indokolta ezt a programot, vagy az, hogy kevés gyerek olvas?
- Nem olvas kevés gyerek, csak mást olvasnak, mint amit a felnőttek szeretnének… Az, hogy a gyerekkönyveknek külön „ünnepe” van, jól mutatja az elmúlt két évtizedben zajló pozitív változásokat. Az inkább lenézett, lesajnált gyermekirodalomról kiderült, hogy muszáj komolyan venni. A gyerekkönyvek piaca akkor is tudott bővülni, amikor amúgy nem ez volt jellemző, s lassan a gyermekírókat s az e területtel foglalkozó kutatókat, kritikusokat is kezdték komolyan venni. Szép lassan nőtt a gyermekirodalom presztízse, s ma már természetes, hogy ezen a héten is saját helyet kaptak a fiatalabbaknak szóló kötetek.
- A jelenleg népszerű gyermekkönyvek a stílusukat tekintve hova sorolhatók? Mi érdekli a mai fiatal olvasóközönséget?
- Természetesen nagy különbség van a kisebbek és a nagyobbak között. A legkisebbeknél az a tendencia figyelhető meg, hogy a több képet, kevesebb szöveget tartalmazó könyvek vannak többségben – ahogy ezt külföldön is megfigyelhetjük. Ez igaz még a 6–10 éves korosztálynál is, de szerencsére vannak azért olyan regények is – erre utal például a Rumini vagy a Helka sikere az elmúlt évekből –, ahol csak a szöveg is elég a jelentős rajongótáborhoz. A kamaszok nagyon szeretik a komoly dolgokról szóló könyveket, amennyiben az érint(het)i őket is. Nagyon népszerűek az antiutópiák (Az Éhezők Viadala, A beavatott stb.), s általában a problémafelvető irodalom. Örvendetes, hogy e témában immár magyar szerzőktől is olvashatunk nagyszerű regényeket. Tasnádi Istvántól A kőmajmok háza vagy Pacskovszky Zsolttól a Szabadesés méltó párjai a külföldi sikerkönyveknek.
Az inkább lenézett, lesajnált gyermekirodalomról kiderült, hogy muszáj komolyan venni.
- A modernizálódás ellenére hogyan lehet fenntartani az érdeklődést az egykori klasszikus irodalmi művek iránt?
- Megfelelő rávezetéssel. Ha tudatosan kitalált úton halad az olvasóvá neveléssel a család, a pedagógusok, akkor a gyerek előbb-utóbb megérik a klasszikusokra. A baj az, hogy túl korán próbáljuk erőltetni ezeket, vagy hogy mindjárt a régebbi könyvekkel kezdünk, holott ezeket általában nehezebb olvasni és értelmezni is.
- Veszít-e valamit az értékéből az olvasás, ha valaki nem papír alapon olvas, hanem táblagépen vagy e-olvasón?
- Nehéz erre válaszolni. A tudományos alapú megközelítés is mindkét választ erősíti. A mérések szerint óhatatlanul lassabban olvasunk elektronikus formában, mint papíron – majdnem 10 százalékkal. Ráadásul az olvasáshoz kapcsolódó érzelmi tényezők – amelyek egyébként nagyon fontosak az olvasóvá nevelésben! –, elveszhetnek. A papír, a regény illata, a belelapozás vagy a dedikáció például. De az Egyesült Államokban már arra is van mérés, hogy digitális könyvet olyanok is elkezdtek olvasni, akik előtte nem nagyon vettek a kezükbe nyomtatott regényt. Szóval azt hiszem, nem a forma a döntő. Én például jobban szeretem a hagyományos könyvet, de sokat használom az e-olvasómat is. A beleélést ez nem befolyásolja – és ez nagyon lényeges dolog.
