2014. 04. 11., péntek, 05:40
Nem vitás, számtalan hely és alkotás létezik Földünkön, ami elképeszti, megindítja, csodálatra és tiszteletre készteti. Sorozatunkban eddig hat csodát ismerhettünk meg, utolsóként ismerjük meg az alexandriai világítótornyot.
A pharoszi vagy alexandriai világítótorony az i. e. 3. század folyamán épült Egyiptom területén az alexandriai Pharosz szigeten, mint a kikötőt jelző szimbólum. Később világítótorony lett belőle.
Az ókorban az egyiptomi Alexandriát a világ közepének tartották. A hajózás az utazás és a kereskedelem szempontjából is kiemelten fontos volt, azonban Pharosz szigetének partjait a zátonyok miatt rendkívül veszélyes volt megközelíteni, így szükségessé vált a megépítése. Az uralkodó hadvezér, I. Ptolemaiosz Szótér bízta meg a tervezéssel és építéssel Szosztratoszt, de a kész művet már nem láthatta, azt fia, II. Ptolemaiosz Philadelphosz fejezte be. A legenda szerint Ptolemaiosz megtiltotta Szosztratosznak, hogy megemlítse saját nevét az építményen, aki ennek ellenére a következő feliratot helyezte el a talapzaton: „Szosztratosz, Dexiphanesz fia a Cnidiai, felajánlom ezt az alkotást a Hajózó Isteneknek és azoknak, akik behajózzák a tengereket”. Hogy hamarjában ne derüljön fény a tettére: egy cementréteggel fedte az írást, ami csak évtizedekkel később kopott le.
A hatalmas kőtömbökből épült torony évszázadokon keresztül mutatta a helyes irányt a hajósoknak: éjszaka a tetején lobogó óriási tűz fényével, nappal pedig egy óriási tükör által visszavert napsugarakkal. A lenyűgöző monstrum a kor legmagasabb létesítménye volt, 115-135 méter közötti magasságával kiérdemelte, hogy képe felkerüljön a római pénzérmékre is.
A tornyot három részre lehetett tagolni: az első a talapzat, egy négyzet alaprajzú emelet, amely 55,9 m magas volt, a belsejében egy hengerszerű üreggel. Ezen át juttatták fel a tűzhöz szükséges anyagokat a tetejére. A középső egy nyolcszögalapú szint, mely majd 30 m magas volt. A harmadik szint pedig, amelynek alakja egy körhöz hasonlatos, 7 m magas volt, nagy tükrök voltak benne, amelyek tükröződését több mint 50 km-ről észre lehetett venni. Éjjel tűz jelezte a hajósoknak az utat.A torony tetején egy szobor állt, de a vélemények megoszlanak két lehetséges alak között: sokak szerint Poszeidón, a tengerek istene védelmezte az épületet, mások inkább Zeuszt, a főistent helyeznék a megtisztelő posztra. Bár a világítótoronyról viszonylag sok információ maradt fenn, ezt az egy dolgot mégis homály fedi.
Mikor Egyiptom fővárosa Kairó lett, s Alexandria egyre inkább háttérbe szorult, már kevesen használták a kikötőjét is. Az épület elvesztette funkcióját, a tükör összetört, de már nem volt értelme, hogy megjavítsák.
956-ban egy földrengés kisebb károkat okozott a toronyban, majd 1303-ban és 1323-ban két nagyobb földrengés komoly pusztítást végzett az épület szerkezetében. 1480-ban az egyiptomi mameluk szultán, Qaitbay erődöt építtetett a világítótorony helyére, a torony köveit és márványait is felhasználva. Majd egy 14. századi földrengés végleg lerombolta a világítótornyot; maradványait Alexandria keleti kikötőjében találták meg a búvárok 1994-ben. A ma is létező gízai piramisokat kivéve a világítótorony pusztult el utolsóként az ókor hét csodája közül.
| Új csodák következnek |
|
Az alexandriai világítótorony volt az ókori világ hetedik csodája, így sorozatunk végére értünk. Az elmúlt évtizedekben ismét felmerült az igény, hogy új csodákat fedezzen fel az emberiség. Egy svájci cég nemzetközi szavazást hirdetett, hogy mely történelmi emlékek, helyszínek legyenek az újabb csodák. Végül 2007. július 7-én, a „hetek napján” Lisszabonban kihirdették az eredményt. S, hogy melyek ezek? A következő hetekben kiderülnek lapunk hasábjain, hiszen ezeket a csodákat vesszük majd górcső alá. |
