2014. 03. 28., péntek, 06:32
Nem vitás, számtalan hely és alkotás létezik Földünkön, ami elképeszti, megindítja, csodálatra és tiszteletre készteti. Ezek között vannak régebbi és új felfedezések, de egy biztosan közös bennük: egyedülállóak a maguk nemében.
Az elmúlt hetekben már négy csodát górcső alá vettünk a világ 7 csodája közül, most a halikarnasszoszi mauzóleum kerül terítékre.Az épület tulajdonképpen egy síremlék, amely Mauszólosz, perzsa királyi helytartó és testvére, egyben felesége számára épült a kis-ázsiai Halikarnasszoszban, a mai Törökország területén, Bodrumban. A pár rengeteg pénzt áldozott a főváros szépítésére. Feleségével eltervezték, hogy földi maradványaikat egy olyan épületben helyeztetik végső nyugalomra, mely örökké mutatni fogja gazdagságukat. A monumentális mauzóleumnak impozáns hely kellett, ezért egy olyan dombot választottak ki, ahonnan az egész várost be lehetett látni.
Az épület i.e. 353 és i.e. 350 között épült Szatürosz és Pütheosz görög építészek tervezték, míg a díszítő szobrok elkészítését az ókor híres szobrászai, Szkopasz, Brüaxisz, Timotheosz és Leókharész vállalták. A király nem felügyelhette jövendő síremlékének építési munkálatait, mert az építkezés megkezdésének évében meghalt, így azok felesége, Artemiszia irányítása alatt folytak. Az építkezés befejezését ő sem élte meg, két évvel később hamvai aranyurnában férjével együtt a sírkamrába kerültek, amelyet kőoroszlánok őriztek. A korabeli részletes leírások sajnos nem alkalmasak arra, hogy pontosan rekonstruálni lehessen az épületet, de a 45 m magas, görög templomra hasonlító épület egy pódiumon állt. Piramisszerű tetőzetét 36 ión oszlop vette körül.A sír egy dombon épült, az egész építmény zárt udvarban állt.
Az épülethez vezető lépcsősort kőoroszlánok fogták közre, minden sarokban márványból faragott lovasharcosok őrizték a sírt. Voltak benne csatajeleneteket bemutató domborművek is, de ezeknek csak a töredékei kerültek elő. A mai mauzóleumok neve ehhez a csodához vezethető vissza, mert a síremléket Mauzolosz néven hívták az uralkodó után.
A csodálatos épület több évszázadot vészelt át sértetlenül. Kr. e. 334-ben Nagy Sándor elfoglalta a várost, de a mauzóleumot érintetlenül hagyta. Később a várost leromboló kalóztámadások is elkerülték az épületet, ami a 12. században földrengések sorozatának áldozat lett.Elsőként 1846-ban kezdtek el kutatni a fényűző sírhely után. A munka oroszlánrésze Charles Thomas Newtonra jutott, aki 1857-ben végül sikerrel járt. A feltárt leletek azóta a British Museum egyedülálló gyűjteményének részét képezik.
