2014. 03. 10., hétfő, 14:11
A mézvadászat régi hagyomány Nepálban: a férfiak évente kétszer útnak indulnak, kötelek segítségével leereszkednek a fészekhez, kifüstölik a méheket, hogy hozzájuthassanak a mézzel teli léphez.
A méhészetről sokaknak a hazai termelők kis kaptárjai jutnak eszébe, azonban van a világon egy olyan hely, ahol sokkal veszélyesebb módját választják a mézszerzésnek. Andrew Newey brit fotós a Himaláján élő gurunk népcsoport mézvadászait mutatja be sorozatában, akik sok ezer méter magasban keresik a folyékony aranyat ugyanúgy, ahogy az őseik tették ezer évekkel ezelőtt.
A Himaláján él a világ legnagyobb méhe, az úgynevezett himalájai mézelő méh, mérete akár a 3 centimétert is elérheti. Telepeiket 2500-4000 méter magasságokban építik, az egyes magasságszintek különböző ízű mézet rejthetnek. Egy telep akár 60 kg mézet is rejthet.
A mézvadászat generációkon át őrzött hagyomány, a mai vadászok ugyanazokat a technikákat és eszközöket alkalmazzák, mint elődeik. Kötélből fonott létrákon másznak, hosszú és hegyes bambuszrudakkal törik le a lépet, majd fonott kosarakba gyűjtik ezeket. A kaptár méretétől és helyétől függően 2-3 óra kell a begyűjtéshez. A mézgyűjtés előtt imádkoznak valamint virágokat, gyümölcsöket és rizst áldoznak. Ezután tüzet raknak majd a vadászok elindulnak felfelé a létrákon.
A mézvadászat az egyik legősibb mesterség, egy 8000 éves spanyol barlangrajz is megörökít egy férfit, aki mézet gyűjt.
