2014. 03. 02., vasárnap, 00:00
Ha azt mondom, hogy fekete bőrnadrág, bőrmellény, szakadt farmer és piros alapon fehér pöttyös kendő, akkor mindenki tudja, hogy a lázadó Beatricéről van szó. Azt azonban már kevesen, hogy ők zenésítették meg az egyik legmagyarabb verset.
A Beatrice magyar rockegyüttes 1969-ben alakult lányzenekarként (!), de igazi arculatát két évvel később nyerte el, amikor Nagy Feró csatlakozott a zenekarhoz frontemberként, miután elvette az énekesnő Csuka Mónikát. A következő években teljesen kicserélődött a tagság, 1974-től elkezdtek saját dalokat írni az akkor divatos glam rock stílusban. 1977-ben feloszlottak, majd a következő évben Nagy Feró Miklóska Lajos basszusgitárossal, Lugosi László gitárossal, Gidófalvy Attila billentyűssel és Donászy Tibor dobossal újjáalakította a Beatricét, és az AC/DC nyomán újra rockot játszottak.
Ekkor születtek olyan, mára klasszikussá vált, a mindennapi kilátástalanságot megéneklő dalaik, mint a Jerikó, a Nagyvárosi farkas, vagy az Angyalföld. A pártállami kultúrpolitika folyamatosan akadályozta a „kezelhetetlen” zenekart, mely ennek hatására végül 1981-ben feloszlott. A Beatrice az 1987-es újjáalakulás után kiadta első albumát, 1991-es Utálom az egész XX. századot című második lemezük pedig 40 héten keresztül szerepelt a Mahasz lemezeladási toplistáján és országszerte telt házas koncerteket adtak.
Talán nem véletlen, hogy épp a Beatrice dolgozta fel és zenésítette meg Dsida Jenő költeményét. Azt a verset, amelyet sokáig elhallgattak, s amely a feltétel nélküli haza- és nemzetszeretetről szól. Dsida Jenő 1936 nyarán a verset felolvasta a marosvécsi írótalálkozó résztvevőinek. Úgy mondják, amikor befejezte, könny volt mindenki szemében. Ekkor felállt Kós Károly, barázdás arcán hullottak a könnyek, odament Dsida Jenőhöz, megölelte és azt mondta neki: "Te taknyos, hogy mersz ilyen szépet írni!”
| Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus |
|
Vagy félezernyi dalt megírtam, |
| (részlet) |
