2014. 03. 01., szombat, 06:25
Abban bizonyára sokan egyetértünk, hogy a retikül elengedhetetlen kelléke a nőies megjelenésnek, végtelen számú és formájú lehet. Hogy népszerűsége titkához közelebb jussak, a minap megkértem néhány kolléganőmet, mutassák meg, mit is hordoznak benne.
Félelmetes, mi minden fér el bennük: van, aki egész ragasztó arzenált tart magánál (ki tudja, mire lesz jó), de volt tartalék harisnya, gomb, összecsukható kés, hogy az általános tartozékokat ne is említsem (rúzs, zsebkendő, körömlakk, toll, telefon stb.). Nincs is annál szebb, mint amikor ki kell önteni a tartalmukat a földre vagy asztalra, hogy előkerüljön egy elveszettnek hitt kulcs. Változata létezik az elegánstól a sportosig, használják kislányok, anyukák, nagymamák, minden színben és fazonban.
Már az ősembernek is volt táskája, amibe gyűjtötte élelmét: bogyókat, gyümölcsöket. Talán botra köthető, szőrből készült darab lehetett, amit később a ruházkodás kialakulásával egy időben a derekukra kötve is viselhettek. A római nők hálóból szőtt kis zsákocskát használtak kincseik tárolására, a középkorban a nők és a férfiak hasonló tároló dobozkákat lógattak öveikről. Az idő előre haladtával egészen pici, aprópénz tárolására szolgáló bőrzsákocskák jelentek meg a nemesek kezében, minél díszesebb volt, annál előkelőbb és gazdagabb volt a tulajdonosa. Később az apróbb tárgyaknak zsebeket alakítottak ki, amiket a férfiak nadrágjára varrtak, a hölgyek pedig a derekukra tekerve hordtak.
Az első kis kézitáskákat a XVIII. század végén kezdték el hordani, ezek már zárhatóak is voltak, és több rekesszel rendelkeztek. Készítésükkor használtak szőrt, bőrt, csipkét, selymet, sőt, díszítésükhöz gyöngyöket és köveket is. Nincs ez másként napjainkban sem. Ma a kozmetikai cégek és egyéb kiegészítő kellékeket gyártók, a telefongyártók termékeik méretét a női táskákhoz igazítják, hogy azok elférhessenek benne. A retikül sikere azóta is töretlen, csak alakja, mérete és színe igazodik a mindenkori divat változásaihoz.