2014. 02. 09., vasárnap, 12:26
Ugye hallottak már a Photoshopról? Ez az a program, ami retusálásban kenterbe veri a szovjet titkosszolgálatot, felhasználóbarátság tekintetében meg túltesz a tetrisen. Kerekebb keblek és duzzadt cseresznyeajkak? Nem gond! Vass Norbert kritikája.
Bronzbarna combok és bikinihíd? Oda se neki! Pár kattintás csak, s a szomszéd csajból is címlaplány lesz! Ahogy a taxisofőrből is cégigazgató. Molnár Ferenc iPadjére említett szoftver – legjobb tudomásom szerint – nem volt telepítve, működési mechanizmusáról pontos és fergeteges komédiát írt mégis. S nem feledkezett meg a legfontosabbról sem: az átalakítás művésze akkor ér igazán célt, ha elhiszi magáról alanya is, hogy más már, mint annak előtte volt.Élőidejű Photoshopban – úgy látszik – világverők vagyunk. Legutóbb Boggie Parfüm című klipjének tapsolt a net népe, Molnár Ferenc meg már 1929-ben bevette egyfelvonásosával a Vígszínházat.
Az Egy, kettő, három a sebesség vígjátéka. Higgins professzornak fél éve volt arra, hogy Doolittle kisasszonyból dámát faragjon, Norrison elnöknek alig egy óra alatt kell befolyásos vendége szíve választottját csóróból nagymenővé varázsolnia. Norrison precíz processzor, mindig két lépéssel előbbre jár a többieknél, az irodája gépház, ahol minden adat összefut, beosztottjai kihelyezett memóriaegységek. Sarkadi Kiss János mesteri villámszabász, s ahogy a történetben személyzete és üzletfelei, a színpadon úgy dolgozik keze alá a többi játszó. Molnárnak hatvan percre van csak szüksége, hogy tablót skicceljen kora (és korunk) társadalmáról, s – megengedő félmosollyal – finoman kritizálja is azt (ezt).
A párbeszédek szikráznak, a poénok ülnek, a nézőtér nevet. A gépezet – ahogy Norrison mondaná – olajozott.A szünetben arról beszélgetünk, hogy a bankigazgató szerepe szervezéstechnikai és lélekápolási szempontból tulajdonképpen nem is áll távol a színidirektorétól. A szusszanás után láthatjuk is rögtön, igazunk volt-e. Az ibolya című komédia erélyes és erényes színházvezetője az irodáját hatalmas szereposztó díványnak néző, színpadra vágyó kisasszonyok ellenében vívja mindennapos, elkeseredett utóvédharcait. A megfáradt-törődött, sosem nyugvó igazgatót alakító Spindler Béla remek, de túlragyogja őt is az alázatos szendétől a nagydumás dizőzig számos árnyalatot bejáró, Ilonkát játszó Stefanovics Angéla, Sarkadi Kiss pedig apróbb szerepben mozog ezúttal is nagyszerűen.
Molnár Ferenc két egyfelvonásosa – köszönhetően a kiváló ritmusú rendezésnek és a koncentrált színészi játéknak – felhőtlen szórakozást kínál. A színidirektor/rendező amellett, hogy saját tevékenységére is reflektál ezzel az előadással, a nézők rekeszizmait sem hagyja olajozatlanul.
