2013. 12. 29., vasárnap, 09:35
Először valami igazán ünneplős dallal készültem. Aztán éjjel kinéztem az ablakon és megláttam a holdat. És akkor beugrott: Debussy lesz az igazi. Holdfény szonátája olyan mintha kinyitnánk egy zenedobozt.
Nem tudom, ki érzi magához közel állónak az impresszionista zenét. A festészetet bizonyosan minden kaposvári, hiszen Rippl-Rónai is ezt képviselte.
A francia Claude Debussy tehetségét már korán felismerték, tízévesen lett a zeneakadémia növendéke. Idegenszerű, furcsa akkordjaitól azonban sokan idegenkedtek. Debussy azon kevés zenészek közé tartozott, akik nem léptek fel, nem is nagyon tanított, csak a komponálásnak szentelte magát. Zenéjében különös jelentőséget kapott a pillanat futó benyomása, egy napszak, egy illat.
Finom ihletettségű a Holdfény szonáta is. Kicsit keleties harmóniájú, érzékeny és változatos ritmusú. Ez a vers ihlette. Olvassák, miközben hallgatják.
| Paul Verlaine: Holdfény |
|
Különös táj a lelked: nagy csapat |
