2013. 11. 11., hétfő, 05:59
Somogyban is hagyomány volt a Márton-lúd mellcsontjából az előttünk álló tél időjárását megjósolni. „Márton-lúd mellye, ha világos, hó lészen, ha fekete, eső”. Király Lajos Tanár Úr írása a somogyi hagyományokról.
Somogyban is hagyomány volt a Márton-lúd mellcsontjából az előttünk álló tél időjárását megjósolni. A legrégibb kalendáriumok szerint: „Márton-lud mellye, ha világos, hó lészen, ha fekete, eső”. Márton napján ismert hagyomány a hízott lúd fogyasztása, ez a szent legendájával függ össze. Amikor hívei meg akarták választani püspöknek, ő ezt szerénységből elutasította, és hogy ne találják meg, a ludak óljába bújt. Ám azok a gágogásukkal elárulták.
Hazánkban régóta jeles egyházi ünnep, hiszen Szent Márton Pannóniában, a mai Szombathely elődjében, Savariában született 316-ban. Az Árpád-korban nagy tisztelet övezte: Szent István zászlóira az ő képét festették, Szűz Mária után őt is Magyarország patrónusának tekintik. A magyar kereszténység bölcsőjének, a pannonhalmi apátságnak Szent Márton a védőszentje. A Márton név a protestantizmus elterjedése után is kedvelt keresztnév maradt, ehhez Luther Márton tisztelete is hozzájárult. Somogy megyében a következő katolikus templomok viselik Szent Márton nevét: Csököly, Fonó, Fonyód, Polány (kápolna), Táska, Vörs. A templombúcsúra általában két héttel korábban meghívják a vendégeket.
Polányban a katolikus és az evangélikus hívők is megtartották a kétnapos Márton-napi búcsút. A bál vasárnap este kezdődött, és hétfőn este 5 órakor fejeződött be. Mindkét kocsmában báloztak, de a két helyszín között vándoroltak is. Somogysámsonban 1997-től lampionos felvonulással, a templom előtti perecosztással ünneplik meg a szent emléknapját, ezt a szokást a helyi plébános és egy itt letelepedett német lakos honosította meg.
Buzsákon a pásztorok reggel egy köteg fűzfavesszővel végigjárták az állattartó gazdaságokat, és a kötegből egy szálat kihúztak, megcsapkodták vele az állatokat, hogy egészségesek legyenek. A gazda ezt a Márton vesszejét eltette a következő évi kihajtásig.
Márton napján ismert hagyomány a hízott lúd fogyasztása, ez a szent legendájával függ össze. Amikor hívei meg akarták választani püspöknek, ő ezt szerénységből elutasította, és hogy ne találják meg, a ludak óljába bújt. Ám azok a gágogásukkal elárulták. A Márton-napi lúd a csökölyi katolikusok búcsúján régi eledel, sőt ezt a szokást a helyi reformátusok is átvették. „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik – tartja a mondás. A libasülthöz a bortermelő vidékeken új bort ittak, ekkor kóstolták meg először, mondván, hogy ennek „Márton a bírája”. Zamárdiban ilyenkor szokták a hordókat lezárni.
Somogyban is hagyomány volt a Márton-lúd mellcsontjából az előttünk álló tél időjárását megjósolni. A legrégibb kalendáriumok szerint: „Márton-lud mellye, ha világos, hó lészen, ha fekete, eső”. Lábodon már pontosabb a regula: Ha a Márton-napi lud mellcsontja piros, nagy hideg, ha fehér sok hó lesz, ha viszont fekete, akkor esős és háborgó télre lehet számítani.
A Márton-nap időjárásából következtetnek a várható télre, az erre vonatkozó regulákat Pintér Pálné gyűjtötte Kapolyon: Ha Márton fehér lovon érkezik, enyhe tél várható, ha sárga lovon, akkor erős tél lesz, tehát a Márton-napival ellenkező időjárás. Ugyanezt fejezi ki egy másik népi jóslat is: „A Márton-napi hó nem érzi meg a karácsonyi tőtöttkáboszta szagát!” Bizonyos mértékig eltér ettől a somogyi falvakban is kedvelt Mulattató képes naptár 1899. évi számának jóslata, mely „öreg gazdák tapasztalatai szerint” készült: „Ködös Márton-nap enyhe telet hoz, ha tiszta szép, sok lesz a hó és jég.” Törökkoppányban úgy vélik, hogy amilyen Szent Mártonkor az idő, olyan lesz Katalinkor is.
