2013. 08. 04., vasárnap, 00:00
"Ez is valami csontok közül kifolyt muzsika, minden benne akar lenni, egész gyerekkorom: a zene, a tánc, a folk, a funky, a vér, a szív…".
Szabó Balázs Bandájának zenéje nehezen kategorizálható. Saját meghatározásuk szerint folkfunk zenét játszanak, vagyis a magyar népzene, a rock, a blues és a funk határai között táncolnak.
Balázs olyan, mint egy mesebeli figura. Szülőfalujában, Tetétlenben mindennapos volt az énekelgetés, a zene és a tánc. A fiú kántor szakra járt Debrecenben, de tanulmányait nem fejezte be. Első népzenei élményeit egy lakodalomban szerezte még gyerekkorában, első alkotásai pedig megzenésített Pilinszky, Radnóti, Ady versek voltak.
Kőházi „Fankadeli” Ferivel alapította meg a Suhancos nevű formációt. Két nagysikerű albumot készítettek, majd feloszlottak, és Balázs ekkor valóra váltotta egyik gyermekkori álmát: megalapította a saját zenekarát, majd 2012 januárjában újraszervezte együttesét.
Azt szeretem ebben a dalban, hogy elgondolkodtat. A világtalan zaj, a púder tükörtánc, a zajtalan mennyország és a mennyországtalan zaj kifejezések. Utóbbi egyébként egy retorikai eszköz, jó példa az úgynevezett kiazmusra, vagyis amikor azzal érnek el nagyobb hatást, hogy az első rész kulcsfontosságú elemeit a második rész fordított sorrendben ismétli meg.
Hallgassák meg tőlük Radnóti Miklós megzenésített versét, a Bájoló címűt itt. Szeretni fogják, ígérem.
