2013. 06. 16., vasárnap, 00:00
Kezdetben primitívnek, feleslegesnek és gyenge Mick Jagger-klónnak tartották őket. Ma már vitathatatlanul ők Amerika egyik legnagyobb rock zenekara. A mai napig teltházas stadionkoncerteket adnak. És egy balladával azonosítják őket.
Az 1970-ben alakult Aerosmith karrierje nehezen indult be, de a sok koncert végül az egyik legnépszerűbb bandává tette őket. Az együttes rajongótáborát „kék hadseregként” emlegették, mivel a koncertek közönsége nagyrészt hosszú hajú, farmernadrágos és farmerdzsekis fiatalokból állt. A tagok kiválása, a mértéktelen alkohol- és drogfogyasztás, valamint a nézeteltérések miatt a zenekar nem tudta régi formáját nyújtani. Még az élő koncerteken sem.
1987-ben azonban hihetetlen erővel robbantak be ismét a zeneiparba. Visszatértek az eredeti nyers hangzáshoz, amely annak idején sikeressé tette őket. Permament Vacation c. albumuk (és rajta a Ragdoll) még Európában is sikeres lett. 1991-ben a Rolling Stone magazin a világ legjobb hard rock együttesének járó díjjal tüntette ki őket.
A "Dream On" már az Aerosmith első, debütáló albumán szerepelt. A dalt Steven Tyler írta még négy évvel az együttes megalakulása előtt. A komponáláskor állítólag visszaemlékezett azokra az időkre, amikor hároméves korában letelepedett apja zongorája alá, és hallgatta, ahogy klasszikus darabokat játszik rajta. A blues hatásokat is tükröző ballada az együttes első nagy sikere lett, melyet a klasszikus rockra specializált rádiók is rendszeresen leadtak.
Az alapító-gitáros Joe Perry elmondása szerint a szám nem tartozott a kedvencei közé, és a benne nyújtott gitárjátékával is elégedetlen volt. Mint mondta: "amikor csak meghallottam a rádióban, rosszul lettem tőle. Bármennyire is sikeres lett, gyűlöltem, hogy hard rock banda létünkre egy lassú számnak köszönhettük a hírnevünket".
A dalra 1991 októberében az MTV tizedik születésnapját ünneplő gálaműsoron forgattak videoklipet, ahol az együttes egy 57 tagú szimfonikus zenekar kíséretében játszott, akiket Michael Kamen vezényelt. A 4000 fős közönséget rádióvetélkedők nyertesei közül sorsolták ki. Az együttesnek hatszor kellett eljátszania a számot, mire a rendező úgy érezte, elegendő anyagot sikerült felvennie. A zenekar ezt követően egy hatszámos előadással hálálta meg a rajongók türelmét.
|
Kevés ilyen videoklip van, amelynek minden képkockája tökéletesen megkomponált. Kezdve a zongora látványos leereszkedésétől, a sejtelmes, majd hirtelen felragyogó fényektől vagy éppen a szögekről, ahogyan a kamera mutatja az együttest. Figyeljék csak meg, mekkora a kontraszt az Aerosmith és szimfonikus zenekar tagjai között. A bőrkabátos, szakadt pólós rockerek és a szmokingos hegedűsök mégis hihetetlen egységben adják elő ezt a számot. És még valami: 2.23-nál az a bemozdulás... zseniális. |
