2013. 05. 16., csütörtök, 19:39
Egy héten át vendégeskedtek a dunaszerdahelyi Építészeti Szakközépiskola diákjai Kaposváron az Építőipari, Faipari Szakképző iskolánál a Határtalanul! elnevezésű pályázatnak köszönhetően. A tanulók egy felejthetetlen kiránduláson vehettek részt.
A barátság-palló határok felett Dunaszerdahely és Kaposvár között szakmai és kulturális, de főként építészettel kapcsolatos programokat tartalmazott. A két iskola közös célja a tapasztalatcsere volt a tanulók közt, s a somogyi illetve a csallóközi népi építészet kölcsönös megismerése. A dunaszerdahelyi diákok a kaposváriak őszi látogatását viszonozták. A kirándulás több napon át egyfajta építészeti, kulturális kalandtúrát jelentett a diákoknak.
Az első napon a kaposvári iskola fogadta a dunaszerdahelyi diákokat és két kísérőjét. A bemutatkozást és az iskola bemutatását egy tartalmas városnézés követte Kaposváron, ahol Kaposvár főépítésze tartott előadást a legfontosabb épületekről. A diákok megtekintették a városházát, a Kossuth teret, a Szivárvány Központot és annak makettjét.
A keddi nap a kaposvári iskola tanműhelyeinek bemutatásával, a szintvizsgák menetének megismerésével kezdődött, majd Kaposmérőn folytatódott. Kassai Lajossal barangolták be a világszerte elismert lovasíjász völgyet, megismerték az ősi lovasíjász mestert, betekinthettek az íjászat nehézségeibe, az ősmagyar harcmodorba. Nemcsak bemutatót láttak a tanulók, a saját bőrükön tapasztalhatták, hogy szőrén lovagolni és íjászkodni egyszerre nem könnyű, mégis felemelő érzés. Ezután Szennára érkeztek, ahol komoly munka várt rájuk. A szennai szabadtéri falumúzeumban, Somogyra jellemző, karóközös - patics - fecskerakásos- falat építettek, megismerték a talpas- vázas épületeket. Megismerkedhettek a vályogépítészettel, amelyet nagy érdeklődéssel figyeltek meg, ezután saját kezűleg is kipróbálták. Több portát és parasztházat tekinthettek meg kívülről és belülről egyaránt.
A szerdai napot a Balaton- felvidéken töltötték. A magyar tenger menti első állomás Szigliget volt, mely híres a környékről, a kilátásáról és a várromról. Szigligetről a Tihanyi apátsághoz vezetett az út, ahol megnézték az apátságot és az aktuális tárlatokat. Tihanyt, Füred s végül Nagyvázsony követte, majd az esti várva várt pihenés. A csütörtököt a diákok Pécsett töltötték. A Zsolnai negyedben találkoztak a porcelán- készítés minden egyes folyamatával a porcelán manufaktúrában. A visszaérkezés,és egy kis pihenő után, a diákok estéjét barátságos focimeccs tetézte, melyet a MÁV kollégium hátsó udvarán rendeztek meg. A meccset a dunaszerdahelyi csapat nyerte.
Pénteken elérkezett az utolsó nap is, és a hazatérés előtt a két iskola tanulói közösen fát ültettek a jövőbeli testvérkapcsolat szimbólumaként. Fáradtan tértek ugyan haza a fiúk, de sok élménnyel és emlékkel gazdagodtak a közös programok során. Egy építész diák, Mészáros Ádám így ír a pár napra emlékezve: "Köszönet a két iskolának , tanáraimnak, hogy itt lehettem...felejthetetlenné tették a kirándulást. Teljesen másképp ver a szívem, ha itt lehetek ezen a csodálatos tájon, s átélhetem csodáit. Úgy érzem én mindig magyar maradok, hű leszek Istenhez és a hazához. "
